4.

Egy idő után feltűnt, régen  találkoztunk már. Feltűnt, mert az autót ott láttam minden reggel, de Jóskát nem. Keresgettem is, kicsit tovább várakoztam, hátha megérkezik végül.

A megszokott látvány, ahogy sürög – forog, bütyköl,  hiányzott. A sors utol érte az én gépemet is. A garázsba kényszerültem, a szerelőknek segíteni, még az autómat megjavítják.

- Hát ez hengerfejes lett. -  csóválta a fejét Dani bácsi a szerviz csoportvezetője. - Ez most pihenni kényszerül egy darabig.

- Nem baj, itt is tanulok valamit addig én is. -  vigasztalódtam. Úgy éreztem magam mint az a bizonyos mozdonyvezető, ki a töltésen krampácsolva, sóvárgó tekintettel néz, a tovatűnő vonat után, hallva a mozdony megszokott, ütemes zakatolását, dübörgését. A munka végeztével, nem az öltöző felé indultam. Előbb hátra mentem a telephely felé. Ott áll még mindig Jóska autója?  Hirtelen jött az ötlet. Visszamentem, hoztam egy marék törlőkendőt, rongyot, ablaktisztító folyadékot.

 – Szép napot Bellácska kisasszony. Ha megengedi, kicsit rendbe hozom. -  mosolyogtam rá. A ronggyal áttörölgettem a motorháztetőt, ajtókat, minden fémes felületet, a szélvédő üveget, ablaktisztító folyadékkal,  lámpákat a portól törölgettem le.

Bellácska tompa szürkesége ragyogni kezdett néhány pillanatra, majd tisztán de visszatompulta a megszokott szürke színét. Körbejárva végig néztem, leellenőriztem még egyszer. Kissé távolabbról újra megfordultam, visszanéztem, mintha csak elköszönnék tőle.

Hazafelé végig Jóska járt a fejembe. Holnap megkérdezem, hol van? Mi van vele? Miért nem dolgozik?

Reggel a titkárnő várt rám a műhelyben.

 – Legyen szíves velem jönni, a főnök várja önt.

Az irodában már az íróasztalnál ült a főnök, az ajtóval szemben, a titkárnőt követve beléptünk.

 – Jó reggelt. -  köszönt.

- Jó reggelt -  viszonoztam a köszönést.

- Azért hívattam Feri, munka után, velem jön a korházba. Jóska kérte, magával szeretne beszélni.

Megvárom, ha nincs fontosabb teendője, indulhatunk is rögtön utána.

 – Rendben főnök.

- Mi van Jóskával, miért van kórházban? -  kérdeztem.

- Annyit mondott, nem volt jól, elment az orvoshoz, és az berendelte kivizsgálásra a korházba. Telefonon hívott föl, biztosan nem lesz egy darabig.

 – Értem, válaszoltam tömören.

- Legalább többet  megtudunk mindketten, mi van vele, dünnyögte maga elé nézve töprengve a főnök.

- Akkor munka után jelentkezem.-  ismételtem meg.

Elköszöntem, mentem a dolgom után a műhelybe.

folytatás következik