Búcsúzik már a nap lemenőben
Sötétség borul a tájra hirtelen
Duna hömpölyög méltósággal új medrében
Nagy remekmű gátja vigyázza el ne térjen

Őzek ,szarvasok indulnak pihenőre
Hol jobbról,hol balról ugranak autó elébe
Óvatosan oson a róka,s ijedve
Mi ez a nagy fény,ami jár erre?

Sűrű ködben csak szemük villanása látszik
Riadtan a fénytől változtatnak helyszínt
Lombos fák siratják tovaszállt levelüket
Terítik az utakra,mint színes szőnyeget

A Duna megemelt gátjánál száll a köd pára
Est eljöttével sűrű köd borul az utakra
Amott az Öreg Duna csendesen andalog
Nem mossák már régi medrét fodros habok

Nagy kövek állnak ki a meder aljából
Szigeteket alkot kövekből és fákból
Szomorú látvány lenne,ránézni szegényre
Jobb is,ha eltakarja a köd jóságos leple

Csillagok és a hold hiába ragyognak az égen
Köd és pára takar mindent ezen a vidéken
Magas gátak közt hömpölyög a Duna
Ráborul a csend,s az éj koszorúja

2O14.1O.O1.Mosonmagyaróvár