Fél évszázados aktahegy őrizte sötét titkok…
Hatalom fékezte, mélyre ásott, eltemetett jogok!
A megtorlás poklának legmélyebb bugyraiban
Rejtőzködő, szunnyadó történelem homályában
|
sze 11/04/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó szent Forradalom !
Kérész életű virága
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba
|
sze 11/04/15
Juhászné Bérces...
A falun túl nyugat felé,
Elindulok estefelé.
Utat mutat a lemenő,
Arra a régi temető!
|
Hát te is elmentél, és itt hagytál
Kétségek között?
Jó anyám már öt éve elment,
S most ismét találkoztok odafönt.
|
Vilmos nekem is, és Erikának is naponta tartott angol nyelvleckét, mert, ahogy említettem, ő tud angolul is , és magyarul is. Sőt, nem is tudja, hogy két nyelven beszél.
|
k 11/03/15
Dáma Lovag Erdő...
A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
Ingoványos ösvényen
Hagyta el a hazát
A honvágy húsába vájt
Örömét nem látta senk
Üldöző fente rá fogát
|
Már nem tudom van e hazám
|
Mindenki mást csinál. Bánatos óráiban, esetleg napjaiban, az ember úgy érzi tenni kell valamit, mielőtt megzavaradik.
|
h 11/02/15
Dáma Lovag Erdő...
/Mindszenty József bíboros:
„Ha lesz egy millió imádkozó magyar
Nem féltem a nemzetet”/
|
Az égről apró fénynyalábokat gyűjtök
Neked, hogy akkor is lássam arcod
a fájdalom sötétségében, amikor
|
Falevélen topogunk,
ágak között
őszi napsugár figyel
|
...Mindenkiért egy-egy gyertya égjen...
|
Az ember embernek adta át.
az idő a századoknak tovább:
védjétek majd a dombos temetőt,
a házakat, az élet otthonát.
Hajtott az élet, nőtt a temető.
|
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, a falu szélén élt anyóka és apóka. Volt két gyermekük, Jancsi és Marcsi. Szegények voltak, mint a templom egere.
|
Egy kis kertes házban éldegél Nagyapa és nagymama, és a kertjük benyúlik az akácerdőbe, a Lónyai csatorna közelében.
|
Kapaszkodjunk össze mi, MAGYARERŐSÖK,
keljenek életre a néhai ősök!
Hallgassuk intelmük, mit mondottak sorba!
Enyészet rozsdája múltunk ne rombolja!
Álljunk egymás mellé, egyenes derékkal,
írjunk prózát, verset, tisztító szándékkal.
|
szo 10/31/15
Juhászné Bérces...
Kicsi lányka állt a sírnál,
lobogott a gyertyaláng,
értetlen kíváncsisággal
benne csak csodát talált.
|
szo 10/31/15
Lénárd József
575575
|
Egyszer volt, valahol a Kárpát-medencében egy kicsi ország. Ennek az országnak a partját valamikor három tenger mosta, magas hegykoszorú ölelte: A Kárpátok és a Magas tátra ölelésében feküdt ez a tá
|
Kiss: Na hallod, ez az idei nyár, vagy inkább ősz, sok bosszúságot hozott. Ez a sok eső, a jóból is megárt a sok.
|