Ne gondold, hogy lelkemben,
nincsenek védekező tüskék,
bizony még hegyesebbek is,
mint amilyenek rózsát védték.

Miközben a rózsát, szedheted,
úgy, hogy jól látszanak tüskéi,
lelkembe komiszan hatolhatsz,
mert énedet rögtön nem sérti.

Már a szavadon érzem élét,
gúnyos vagy bántó hangodnak,
ugye jól sejtem ez a védőpajzsod,
mint gerinctelen csúszó-mászónak.

Mint ahogy dél szele, jeget olvaszt,
úgy kimondott szavaim, vagy írtak,
felmorzsolnak minden barikádot,
mert nem bántanak, nem gyaláznak.

Aki valamit ellop, vagy képes hazudni,
de ki embert gyilkol, nem lehet feloldozni,
mert minden mást, jóvá lehet így-úgy tenni,
de az elvett életet, már nem lehet vissza adni.

Varga István-Barcs. 2017.