Szereplők: Szél Ákos
Nagy Kornél
nő
nő
Szín: egy asztal, két szék, az asztalon bor, poharak.

...keresgélem a szót...

Ha a Holdvilág fürdik,
éj tengerében úszik,
fényudvart ragyog, szikráz,
sziporkázza a gyönyört.

Ne haragudj kedves, de nem tudok gondolkodni. Most csak érzek, és sajnos ez határozza meg minden tettemet.
Szeretném elfelejteni azt , ami van! És ami van, az az, hogy szeretlek. Még ha csak gondolatban is. 

     Már 10 perce várakozom a megállóban, hogy jöjjön az a fránya busz, de megint késik. Nem bosszantó? Az ember keményen ledolgozza a napi 8-9 óráját, alig várja, hogy hazaérjen a családjához, pihenjen.

Reggelre fagykorona
borítja be a fákat,
S az álmos napkorona
Már nem mesél csodákat.

Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt,s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról

Elcsevegem ez esten kellemetlen esetem, mely velem esett meg, Kemenesen:
Egy este, szerelmem Lenke, egyebet sem csevegett: 
- Megyek Ede Kemenesre! Megyek Ede Kemenesre!

Ó hol a dal mostanában
Hol a szép dal áradása
Mint a tenger suhogása
Közös dal hova szálltál
Otthonra te nem találtál

Lágy szellő suhan át a nyírfasoron,
Gyönyörködöm a szabolcsi tájban.
Megszoktam a szemembe verdeső homokot,
Otthon érzem magam Szabolcsban, Szatmárban

Apró mécsek pislognak, s őrzik álmukat.
Gyászuk néma volt, elrejtve titkukat.
A hallgatás mélyen befedte nevüket.
Hallgat a múlt, s nem őrzi tettüket.

Átdolgozott versem, de sajnos aktuális

/Máté Imre a Rábaközi Sámánok utóda/
Unokabátyámtól,az 56-os Szabadságharcostól.

Amikor a tél engedett erős öleléséből és már a hó is elolvadt a környező hegyeken az árvai várnak új kapitánya lett. A király megbízta, hogyha kell élete árán is megvédje a várat az ellenségtől.

(Kép forrása. internet)

Ezüstösen fehér az éjszaka holdja
Egy olajfa pihen gyanútlan alatta
A káromlást szép szavakká szelídítem
Ezt diktálja kéri viaskodó hitem
A harag felsebzi az éj puha mellét

Fél évszázados aktahegy őrizte sötét titkok…
Hatalom fékezte, mélyre ásott, eltemetett jogok!
A megtorlás poklának legmélyebb bugyraiban
Rejtőzködő, szunnyadó történelem homályában

Ó szent Forradalom !
Kérész életű virága
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba

A falun túl nyugat felé,
Elindulok estefelé.
Utat mutat a lemenő,
Arra a régi temető!