A postás hozta. Bélyeg helyett falevél
volt ráragasztva. De, hogy ki küldte,
nehéz kideríteni. Kibontogattam.
|
Lehet, hogy olyan nagyképűen írom ezt az úti beszámolót, mintha a feleségemmel együtt világutazók lennénk. Pedig ez nagyon távol áll tőlünk.
|
Huszonöt év távlatából visszatekintve el-elgondolkodom életünk folyásán. Új élet kezdődött számunkra, új reményekkel. Meghatározója a balsors. – Akkoriban így láttuk. Utólag visszatekintve, a bajok mélyítették egymás iránti szeretetünket, s hihetetlen kitartásra tettek képessé bennünket.Hol is kezdődött?
|
Gizus: (be, ásít) Szerbusz Lajoskám! Tudod mit álmodtam?
Lajos: Szerbusz. Még nem, de tartok attól, hogy mindjárt megtudom.
Gizus: Az Operában voltunk és a végén te is énekeltél.
|
Lágy jeleket hagy a porban az ember,
ahogy türelemmel viseli sorsát,
tiszta lélekkel és őszinte szívvel,
hiába lassul lépte, görbül a hát.
|
Most újra álmodom tavaszom, nyaram,
az emlékekkel, magamat és arcom
a nap elé tartom, és őszi dallam
libben át a szívemen, úgy hallgatom,
|
Lajos: (várja Gizust, fel-alá járkál): Nem tudom mi van ezzel a Gizussal? Hol van, hova ment, még egy üzenetet sem hagyott!
|
Azt mondtam valaha: szegényebb lennék, de sokkal szegényebb – ha ez nem történt volna meg.
Azt mondom ma: gazdagabb vagyok, de sokkal gazdagabb – mert ez megtörtént.
Gyermeki vágyaink kiteljesedtek.
|
Rovással élő kopjafára véssük
a jelent kísérő percek énekét,
hírünket rőzselángok jelzik még--
tisztán ősi dal zeng felénk zenét.
|
v 11/15/15
Dáma Lovag Erdő...
Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyet hullajt az ég
Nem mossa azt le soha
Áldozatok vére kiált Istenért
Lobban a gyertya,értük ég
|
(Gizus az asztalnál ül és a rádiót hallgatja fülhallgatón keresztül és veri a tamtamot)
Lajos: Szerbusz Gizus, megjöttem. Hol a vacsi?
Gizus: (nem hallja a rádiótól)
|
Ismered az öreg Márkust?
Kedvelem.
Azt kiáltja, csak, most már ….. pszt,
csend legyen!
|
szo 11/14/15
Juhászné Bérces...
Aranysárga könnyét
ontja már a nyárfa,
vigasztalja napfény
langymeleg sugára'.
|
szo 11/14/15
Dáma Lovag Erdő...
/Sopron-i emlék /
Őszi avar teríti a földet
Ragyog a nap,sétálni megyek
Velem van a magány
Hű társam,nem hagy engemet
|
Lajos: (az asztalnál ül és Gizust várja) Hol van már ez az asszony? Már régesrég itthon kellene lennie!
|
Ugye még sokunk emlékszik László Petrára
|
szo 11/14/15
Mezei István
Megöregszel, a világ fiatal marad,
elköltöznek és jönnek az új madarak,
dalokat hoznak neked, vidám éneket,
elgondolkoztatnak, és megbékítenek.
|
Csillagok alatt alszik a rét,
az égbolt dúdol valamit,
talán csak egy kis semmiség,
talán ringatja angyalait.
|
p 11/13/15
Dáma Lovag Erdő...
/Badacsonytördemic/
Ünnep volt a faluban
Szent Mártonnak napja
Libasült nem gágogott már
A kemencében az udvarban
|
Úgy történt vala, egyszer, elég régen,
László király uralma idejében,
Kunok támadtak Torda határában
Ellepték a tájat lóhalálában.
|