Eljött az éj, hó takarót
Terítve földre, fára
Csillagok ragyognak az égen
Tükörképük fénylik a folyó vízében

 Szólegó

Vajban
sajt?
Baj van!

   Emlékszem… Kicsike voltam, Te ültél az ágyam sarkába kuporodva, és meséltél nekem arról, hogyan építesz várat a fából készült építő kockákból.

Szeretem, ahogy az ér kidagad 
megfáradt dolgos kezeden. 
Szeretem és néha feledem

Vadász százados már pár napja elment Ceglédről, de Béla állandóan a szavain rágódott. Nem volt tanult ember, még írni-olvasni sem tudott, ezért neki igen keveset jelentett az a szó hogy „trónfosztás”.

Felhőkbe szorult sok szenvedés 
felordított majd eleredt a könnye,
hangja morajlásba csapott át
így záporként hullt a földre.

Drága Jucika! 

A Jó Isten adjon Neked minden szépet, amit szíved-lelked kíván!
Ne csak névnapodon, hanem az év minden napján legyen részed örömben, szeretetben, boldogságban!
 

Lehetséges,
hogy nem vagyok
tehetséges?

   Hű, de régen is volt... Sok-sok évvel ezelőtt egy barátom kitalálta, hogy hozzuk létre a Magyarerő honlapot.

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol, s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Gyönyörű este volt, a nappali forróságot már elnyelte a kezdődő éjszaka komor sötétje, miközben egy langyos szellő úgy simította végig a tájat, mint ahogyan a legpuhább anyakéz szokta simítani édes gyermekét.

hóterhes a felhő,
Karácsony ím eljő
már.

Mostanában nem tudtam fenn lenni a lapon, az Interneten is keveset voltam, szinte semmit. Az elkövetkezendő időben is sajnos keveset leszek fenn, sajnos, édesanyámmal sokat jártam orvoshoz, most kórházban van.

 Röpít a képzelet,
   szürkék a fellegek,
   repülök veletek,
   lenézni nem merek,
   kinyitom szememet,
   s itt vagyok Teveled.

Jézuska, én nem kérek ajándékot:
ne hozz pizsamát, csokit, se játékot.