Üres az égbolt,
csupaszok az ágak,

                             Vak vezet világtalant

Az én Édesapám egyszerű ember volt, 
Melegszívű, szerény, aki házasodott életének delén. 
Ifjú arcát ezért csak fényképről láttam, 
Társai körében vidámnak találtam. 

Nyugati szél hajtja a felleget
Nagy hózápor közeleg
S a felhő áldása leszáll a tájra
Betakar mindent a hó fehér subája

  Még a „két „cigány“ vígan ropta a táncot társuk hegedű nyekergésére, addig Majni csak szerényen a kerítés tövébe kuporgott. Mikor a „prímás“ abbahagyta a hegedülést, és a három cigánylegény a lőrétől megrészegűlten a Duna partra tántorogva a hídfő melletti fa alá heveredtett, a drótostót is  jobbnak látta elkotródni a kocsma udvaráról. 

A leggorombább cudar időben,
tavast varázsolsz szívemben,
lucskos ködös borongós őszben,
vagy a hóval takart télben.

Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő
Díszbe öltözött
Hísz a Karácsony eljő

Karácsony tájékán nagy volt a sürgés, forgás a mennyországban. Az angyalkáknak az volt a dolga, hogy segítsenek a Jézuskának. Nekik kellett széthordani a sok-sok szépen feldíszített karácsonyfát, hogy a gyermekek megtalálják alatta az ajándékot.

(Kép forrása internet)

A Jó Isten adjon sok-sok erőt, egészséget, nagyon hosszú életet és sok_sok boldogságot. Isten éltessen névnapodon!

Megoszt engem az álom
sebzettek az éjszakák,
már nem várt vendég vagyok
mint a kinn felejtett ruhák.

- Na lányom, Mária! - szólalt meg hirtelen Anna egy családi ebéd közben.
- Azt pletykálják egész Názáretben, hogy tisztátalan vagy. Igaz ez?

"Anya ne sírj
letörlöm a könnyedet"

                                    / Mert mi maradunk /

    A nagy ellipszis alakú erdőben két sűrűsödési pont alakult ki az idők során, ezek egyikében lakott mézés-mázos krematóriumában a vaSSorrú bába, míg a másikban, jó messze a furcsa füstöt eregető kéményes borzalomtól lakott a betegeskedő Nagymama.

Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok

Boldog István napot kívánok szeretettel! Isten éltessen Benneteket még nagyon-nagyon sokáig!

Meddig döcög még velem a vonat,
És hány megálló van még hátra,
látok e majd új, kedves arcokat,
találok e még igaz, jó barátra?

Messzire mennék,
ki tudja merre.