Egy pillanatra megállt az idő -
abszolút nulla fok volt, megfagyott,
s ami lett, az Istennek őrjítő:

úgy tűnt, a térben nyomot sem hagyott,
mert azzal, hogy kihunyt minden foton,
elbújtak előle a csillagok.

Érezte: a semmi mily monoton
és hogy a magány már nem relatív -
csakis magától veheti zokon.

Tér, idő és anyag spekulatív,
ami hordozza: információ -
megmondja mi ionos, mi datív,

de magában nincs semmi ázsió,
széthull milliárdnyi üres bitre,
s nem kap jelet az égi rádió.

Hiába épült erőd a hitre:
a nihilben az Isten is elvész.
s akkor hirtelen megőszült Nietzsche…

      2018.03.20.  Csorba Tibor