Három hónappal ezelõtt csapnivaló labor leletemmel elvánszorogtam az SZTK-ba, hogy szegény diabetológusomra ráhozzam a szívbajt. Amikor csórikám rápillantott feltűnõen rossz eredményeimre kékült, lilult. 

─ Óh, ha én egyszer megtanulhatnám a macskák nyelvét! Soha többé nem kellene tartanom, hogy megesznek engem. Meg tudnám értetni magamat velük. Lenne közös témánk és minden nap beszélgetnénk. De jó világ is lenne akkor.

(Kép forrása: internet)

Egyszer régen, nagyon régen
Volt egy tehenünk, történetét elmesélem.
Színe olyan fehér, tarka
Kis borjú korában a farkát
A kutya leharapta
Bőgött is miatta szegény pára!
Így lett a „Bözsink”csutak farkú

Napfény fürdik az égen,
fodros felhő játszik,
nyuszi szalad a réten,
szellő kacarászik.

Hej, ha megszólalna,
mit tudna mesélni,
bánatot - boldogságot
tudna elzenélni.

Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja

Letörölném könnyeidet,
hogy újra sírni tudjál,
sírd ki magadból a fájdalmat
hogy örömkönnynek utat adjál..

Néha furcsa dolgokat produkál az élet, még a látássérülteknél is:  

Temetőben szomorúan állnak,
míg böjti szél borzolja a fákat,
koszorúk csokrok szegélyezik az utat,
gyermektől-apától-baráttól búcsúznak.

   1944. január 22-én születtem a Somogy megyei Tabon. Már gyermekkoromban megszerettem a verseket, édesapám sok verset tudott és én boldogan hallgattam.

Szép mosolyodban nevető virágokat
simogatok, és megköszönöm mind,
mint kis patak az apró, forgó fodrait.

Piros pozsgás gyermek arcon
ott ragyog minden tisztaság.

Borús délutánon kis ibolyát láttam.
Kéken, szépen,
Ibolya-színében
Ragyogott e borús, esős délutánban.

Végy egy tojást, s liszttel, tejjel 
keverd nagyon simára, 
ízesítsd meg egy csepp sóval, 
mert a tészta kívánja. 
Öntsél kicsit e masszából 
palacsintasütőbe, 

Kivette észre ezt a csöndet -
öreg malom árkában nőszirom,
már nem forog erecske vízétől lapátja

  Amikor arról volt szó, hogy írjak magamról valamit, elgondolkodtam mit is írhatnék.  Nem könnyű az embernek magáról írni.
Debrecenben születtem – és élek.   

Csoda történt egyik reggelen
Sütött a nap már jó melegen
Kedvünk támadt a Dunára menni
A partról vadkacsákat etetni

Ezerkilencászhetvenötben születtem
Tiszaföldváron, 
gyermekkorom kis részét
ott éltem meg.