Sír a gyermek jászolban,
Szomorúan kesereg.
A világot siratja
Hol hiányzik a szeretet.

Betlehemi jászol fölött
Fényes csillag ragyog
Hírdeti fényességgel
A Megváltó megszületett!

Csöndes az éjjel, csöndes az álom,
Libben a holdfény éj-puha szárnyon.
Hópihe csillan, kész a varázslat,
Hó-puha bundát adva a tájnak.

    Jancsi és Juliska bekopogott a mézeskalács házikó ajtaján. A vasorrú bába morgolódva nyitott ajtót - el nem tudta képzelni, ki zavarhatja itt a sűrű söté

Azt hittem karácsonykor
mindig tiszták a fények

   Tegnap este a farakás mögül néztem, amint leszáll az égből, hóna alatt egy kis fenyőfával, és egy karácsonyfa talppal. 

    Tavasz van. Minden mi életnek mondható elindul egynyári útján, hogy aztán újra nyugovóra térjen egy hófödte álomban. Tavasz, a mindenség reggele, egyetlen szó csupán, mégis mindent rejt, ami csoda: ébredés, születés, élet.

Csupán három napra,
csupán hetvenkét órára,
Krisztus Urunk áldására,
szeretet szálljon a világra.

Lobban a tűz a kohóban,
szén szeme néz ki a lángból -
mesteri mű, ami készül:
vaskarikák puha fából…

Cseppekként hullik
az idő serlegébe
létünk nektárja

A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk, szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk
Ők vigyáztak ránk

Csengők szavát hallom, de csak a szívemben,
Amúgy csönd van, hideg, végtelen téli csönd.
Csillagszórók meleg fénye ül szememben:
Percnyi boldogság… ’melyről – kérdem én – ki dönt?

  Megint egy nappal közelebb a karácsonyhoz, a szeretet ünnepe lenne, de közel sincs hozzá, sem itt sem a világban. Valahogy a világ is kisiklott mint az életem, és egyre kevesebb benne minden ami emberi.

Boldog Karácsonyt és Új Évet Minden EMBERNEK

Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.

Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra