Vasárnap hajnalán nem kel fel a bánat,
köszönteni megyek az Édesanyámat.
Hófehér hajával pajkos szellő játszik.
Ibolyakék szemén égi áldás látszik.
Apró termetű, akár egy csepp kis manó.
Ő a világon a legjobb Tündéranyó.
Dolgos kis kezeit kötényébe rejti.
Aki látja, minden búját elfelejti.
Hogyha boldog vagyok, együtt kacag velem,
hogyha bánatom van, könnyét törölgetem.
Édesanyám szentem, köszöntelek én ma,
Te vagy a jó Isten áldott ajándéka.
Nézd egy csokrot hoztam, mezei virágot,
lábad elé tenném az egész Világot.