Az ablakot már becsapta a szél.
Kint virágzik a rózsaszín tavasz.
Imakönyvemben régi rózsafüzér,
anyám emléke. - Maradj még, maradj. -
Ahogy az avart vallatja a szél,
úgy kutatom a múltat, mozdulást.
A sok fénykép már hang nélkül beszél.
- Kezedet fognám, a simogatást. -
Oh, anyám tudod, már rég utazok
én is, még a múltadban repülök,
szeretetedben, mely mindig örök.
Ölel, mint földet a nap. Tavaszok
jönnek és mennek, s az unokahad,
virágok között már együtt szalad