Unokám első születésnapjára
Boldogabb a Föld,
mióta rajta élsz,
futja ő a kört,
miközben révbe érsz.
Nem tudod ma még,
miért tiéd e nap –
rád tekint az ég,
s a fény te vagy magad.
Látod itt vagyunk,
s csodáljuk lényedet,
ömlik rád szavunk –
figyeld a lényeget:
elfogyott az év,
oly gyorsan elszaladt,
újra zöld a rét,
kacsák a híd alatt
lotyognak újra,
leng a fűzfa lombja…
A gyermek útja
így halad. Ha dombra
jutsz, majd messze látsz,
s megrészegít a kép…
Ne siess, te játssz:
az élet most a szép!
2017.05.06. Csabai Papa