Kedves Éva!
Nagyon boldog születésnapot kívánok!
|
Olyan tekintete,
mint éjnek mélysége,
melyben a távolság
pár tucat fényévre
|
Szelíd szavakra szelíd a válasz:
Kicsiny kertünk szívünkben ragyog,
Kanyargó csermely, színes virágok,
nézd, közöttük én is ott vagyok!
|
Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat, de egy fa
odanőtt. S az árnyéka halk szavú csendet
|
h 10/05/15
Dáma Lovag Erdő...
Októberi fényben
Még egy utolsó ragyogás
Hegyek,völgyek ruhája oly csodás
Rőt,sárgát ,barnát fest a napsugár
|
Uram! Túl gyorsan múlnak az évek!
Épp ma lettem hatvan éves.
|
Kendősátor alatt ősz kóchaja
Az asztalon kókadt rózsa -fűzér
Min töpreng most a nagymama
Kezén mély kékpatak ér
Ingaóra a konyhafalon
Üti az örömtelen éveket
|
KARANCSON
|
Kicsit restelkedve, kicsit félve, csengettem az ajtón. Megismer-e, mit fog szólni? Kár volt aggódnom. Ma is ugyanolyan, mint volt.
|
|
Elment...
utolsó pillantása
szívembe égett.
Lehajtott fejjel,
barna búval búcsúzott,
|
Mit is mondhatnék még e szép alkalomra?
Azt hogy gondolok rád, emlékszem napokra.
Elmondhatnám azt is, fáj a lelkem érted,
Kérlelem az Istent, adjon békét néked!
|
Tükröt tartok magam elé,
s benne téged látlak "én"-ként,
magamba nézek, befelé,
és te jelensz meg egy képként.
|
Egyszer nagyon régen, amikor még öregapám is aprócska legényke volt az a hír járta, hogy a falu szélén lakott egy öreg anyóka és minden nap finom pampuskát sütött.
(Kép forrása: internet
|
A kis bárányka, amit Mariann kapott Zsigmondtól, működésbe lépett. Simogatni vágyta, és mivel különös érzés kerítette hatalmába, ha kézbe vette, hát Leventével is gyakran simogattatta.
|
k 09/29/15
Bársony Róbert
A magyar emberek mobilitásra hajlandósága alacsony, ennek ellenére döntő többsége kénytelen lesz elhagyni lakhelyét, mert a rezsiköltségeit megfelelő jövedelem híján nem lesz képes fizetni. A munkahellyel rendelkező réteg esetében, pedig a „termelés növekedése állandó stressz forrása.
|
Gyertek táncolni :-)
|
h 09/28/15
Dáma Lovag Erdő...
Szép csendesen osont az est
Az égen kigyúltak a csillagok
A hold fényesen ragyogott
Pitvarában jelezte valami megváltozott
|
Karod ringat forrón, csendesen
Csókkal felelek rá, édesem
Izzik szívem szenvedélyesen
Nélküled nem, veled létezem
Csitítsd csókoddal lázas testem.
|
Évámnak ajánlva. A hivatásáról íródott ez a történet, a nevelőszülő foglalkozásról, szeretettel.
|