Az első világháború a befejezés eéőtt, a pacifizmus

1918. október 31. Budapest látképe:

  Halottak napjára készül a város. Felvásárolta a tömeg az utca-sarkokon árusított piros szegfűket, őszirózsákat. Nem a temetőbe, kerülnek, ma élők tűzik azt ki. Így kezdődött az „őszirózsás forradalom”

  Ma éjjel, titokban magához ragadta Károlyi Mihály Nemzeti Tanácsa a hatalmat. A hivatalok üvegére ragasztott piros-fehér-zöld papírszalagokon: „Éljen a Nemzeti Tanács”- a kirakatokon. Andrássy Gyula gróf, a monarchia külügyminisztere külön békét kért Bécsből. Minden inog, a nemzet becsülete is. A hadijelentések: hiába győznek hőseink, hiába annyi kiontott vér. A velencei síkon már hátrál a hadsereg, s a Duna, a Drina, a Száva mentén is.

    A fővárosunkban felesküsznek a kaszárnyák Károlyi Mihály, Nemzeti Tanácsának. Az üres Királyi Váron, a hídfőkön, a dunai hajókon, lobognak a zászlók, mintha ünnep lenne. Az Erzsébet-hídra érve, rendetlen sorokban, lefegyverzett bosnyák bakák masíroznak, vállukon katonaládákkal. A bakák éljeneznek, hisz hazaengedik őket. A villamosközlekedés szünetel. Fegyveres suhancok vágtató autókon állva ordítoznak. Kishivatalnokok, esőben, csatakos vízben ácsorognak a sarkokon -, most kisiklott az út a talpuk alatt: mitévők legyenek?
- És a megélhetés? Kit kellene megkérdezni?

  A póznára akasztott nyomtatványok… valami feltartóztatatlan fátumszerűség… az autókon nemzeti szalag, fehér őszirózsák húznak el mellettük. Hidegkúti sváb asszonyok egy parasztszekéren, tejes kannák között, aminek egyszerre három tengerész állja útját, megmarkolva a ló zabláját, felkapaszkodnak. Tréfának vélik az asszonyok, s vihognak… Csúnya szitkokkal letaszigálják őket a matrózok, ostorral suhintva. A jajveszékelő asszonyok hiába mutogatnak utánuk, mindenki közömbös közönnyel megy odébb.

   A tisztek vitézségi érdemét letépték az ott ácsorgó suhancok. Támadják őket bottal, késsel. Röhög a csőcselék, pedig a hadnagy fél karja tőből hiányzik. A koronás címert is kitépik egy lobogó zászlóból.

Elvtársak! A szocialista demokrácia kiáltványa a falakon: 

  Munkások! Elvtársak! Az osztályuralom önzése forradalomba kergette az országot! Éjjel megszállták a főváros fő pontjait: postát, telefonközpontokat, a térparancsnokságot elfoglalták. Felesküdtek a Nemzeti Tanácsnak!

Munkások! Elvtársak! Rajtatok a sor! Az ellenforradalom vissza akarja szerezni a hatalmat! Ki az utcára! Szüntessétek be a munkát!

  Munkások özönlenek, kik nem munkások többé, katonák, kik nem katonák többé… Zászlók helyett csak az őszirózsák… temetővirágok…A Népszava plakátja: Mezítelen, vörös ember emeli föl vörös kalapácsát a tömegre – egy vörös munkás üvegtáblákon.

   A főváros államrendőrsége csatlakozott Károlyi „Nemzeti Tanácsához”. – A híres rendőrség a rombolókhoz állt.

Magyarország megmentője Károlyi Mihály gróf!. A hivatalnoki kar belehajtja fejét ebbe a járomba. A katonai parancsnokság átadja kardját. Régóta készítették ezt elő. A népszava nyomdája nyomtatott. Apró rikkancsok osztogatják a lapokat.

    Szétvetett lábbal fegyveres tengerészek egy autó tetején – zubbonyukon, vörös szalaggal – egy kisfiú puskát húz maga után, katonák, diákok, lompos asszonyok özönlenek…A külvárosokban fosztogatnak, Angyalföldön, Csepelen…

  Károlyi ügynökei éjjel felfegyvereztek harmincezer munkást. A pályaudvaron lefegyverezték a hazatérő katonaságot. A vasutasok is csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. A sajtó mindenütt szabad, a Károlyi kormány gyors békét hoz – mondják .  -  Éljen Károlyi! Vesszen Tisza! Éljen a forradalom! Le a királysággal!

A Nemzeti Tanács kikiáltotta a Köztársaságot!

 A Városháza erkélyéről szónokol Károlyi Mihály független, önálló magyar demokráciáról, szociális reformokról, internacionális platform a háború idegen érdekekért… vágóhídra vittek bennünket az urak…

-   Jobbat mondjon! – kiáltoztak a tömegből az erkély felé.- Tisza István hozta a háborút! Éljen Károlyi! Vesszen Tisza! Éljen a forradalom! – ordította egy részeg, rekedt hang.

   A Déli Hírlap rikkancsai sivítottak végig az utcákon. Szuronyos katonák teherautókon Gödöllő felé robognak a hídon át. Egy katona kincstári puskát árul, másik rohamkést kínált öt koronáért. Budán csendes a város. A túlsó parton ordít az utca részeg csőcseléke: Vesszen Tisza! Puskalövések…Reggelre már mindenki tudta: Tiszát megölték.

„Eddig egy ember bírta az országot: Istenfélő, becsületes, büszke, bátor, magányos, mint Magyarország”. – idézem az írónőt.

    Andrássy Gyula külügyminiszter lemondott.

A PROLETÁRDIKTATÚRA KIBONTAKOZÁSA

 Károlyi parancsa: A Magyar Nemzeti Tanács elrendeli: Budapest és minden nagyváros öltsön lobogódíszt a nép győzelmére, mely örökre kiirtotta a háborút, Budapesten átvette a hatalmat, egyetlen csepp magyar vér sem folyt.”

  „Fejét vették a nemzetnek.” Minden arisztokrata tudta, hogy Károlyi izgatta az embereket Tisza ellen, a gőgös, végtelen hiú, romlott és tehetségtelen főúr, aki született beszédhibával sohasem tudta megbocsátani Tiszának, hogy tehetséges, erős és talpig férfi.”

  Károlyi gonosztevők hátán lovagol fel a hatalomra… A politikai foglyokat szabadon bocsátották –, akik már egyszer merényletet kíséreltek meg Tisza ellen. Vele szökött katonák és felmentettek uralkodnak.

 Károlyi agitátorai a frontokra eléjük utaztak. Büntetlenül lehet gyilkolni. Az oroszok megszöktek a fogolytáborból. Háromezren jönnek fegyveresen. Elvérzett a fehér cár birodalma, vörös lett.

  A kormánykerék rossz kezekbe került. Az aknamunka már átszivárgott.  Hosszú katonavonatok vitték a csapatokat az orosz frontról, a francia határ felé. Lázító kiáltványok terjednek:

Munkások! Katonatestvérek!

  A Szabadkőművesek tudományos szervezeti köre ifjúsága, Internacionális Szabadgondolkodók Galilei köre…

  Meg kell említeni Károlyi őszi útját Svájcba, az 1917-es árulását a Cattanói öbölben a fellázadt flotta mögött… Akkor a frontok még szilárdan álltak, s itt már folyt az aknamunka a háború elvesztésére.

  Titkos katonatanácsok a szocialista-forradalmárokkal. A Svájcból hazatérő ifjú forradalmárok verődnek össze a városban. Démoni vezérük szervezi az anarchiát. Tüdővészes diákok, alkoholisták, öngyilkosjelöltekből ötös csoportot gyűjt maga mellé Károlyi. Egy könyvből tanulja, hogyan kell forradalmat csinálni: Gyilkosságot követtet el velük, hogy egymás őrzőivé váljanak. És jön a felbomlás, a terror, az őrület, rémület! – Károlyi hátán fellovagolnak a hatalomra.

A Nemzeti Tanács 11 internacionalistája – se közös becsület, se közös bűntudat… Egy rekedt hang közülük:
- Vesszen Tisza!

    Reggelre Tisza halott. Felesége előtt agyonlőtték „az ország lelkiismeretét, aki erényeiben és hibáiban fajának hű fia”…

Ez a csőcselék nem értheti meg a magyar lelket. Gyászhír nélkül közlik a lapok, a Tisza-pártiak is. Magyar érzésű emberek belülről zokognak.

  Andrássy Gyula az utolsó közös külügyminiszter - ezért mondott le: Mától a magyar alkotmány nem a régi többé! Az összes katonai hatalom Károlyié, sőt a főváros vezetősége is alávetette magát.

  A Budapesti Hírlap írja: „A virágos és vér nélküli forradalmunk örök hálára fogja kötelezni a nemzetet mindazok iránt, akik az újjáteremtő munkában önzetlenül fáradozik.”

A lap legalján, (Tisza István agyonlőtte magát) - csak mellékes hír.                                             

  Horthy Miklós „Navarra hőse”- megmenti a Monarchia tengeri erejét.

Két távirat: Trockijnak és Károlyinak – messze a harcterektől sztrájkok napjaiban odakinn már lázong a nép. A forradalmat nem kerültük el…- suttogják: Ott kell hagyni a németeket; miattuk tört le Elzász-- Lotaringia. A frontok szilárdan állnak. Ukrán és orosz béke után remény…

  Szocialista forradalmárok összeköttetésben Trockijjal a pestvidéki kistérségekben Szabadkőművesek, szocialisták, galileisták, feministák… Divat lett a bolsevizmus, messze, a front mögött. 

Divat lett az oroszországi népviselet a dámák között is, Károlyiné hozta be.

    Ferenc József már nem él. Ausztriában fiatal a király, aki amnesztiát ad a cseh árulóknak.

Károlyi pacifizmust emleget, a sajtó radikális lett.