Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Kínzókamrák, vesztőhelyek, akasztások IV.

Julika
Julika képe
Május 26-29.
   Az utcán csendes téboly van már a szemekben. Körös-körül diadalmasan vigyorog a kegyetlen, idegen arc. Nyöszörgések hallatszanak, tompa zuhanások, elvonszolt testek csúsztatása. – Viszik börtönbe őket, kínzókamrákba, vesztőhelyre. Két hónap óta jönnek már a vérszagú hírek; adatokat és neveket hoznak… Egy fegyenc kiszabadult, terrorcsapatot toborzott maga köré.
   Híre jött, hogy a Batthyány-palotát és Hunyadi-palotát, s falára van akasztva „Lenin-fiúk”. – Azóta így nevezik őket. Mindenütt felbukkannak a budapesti és vidéki éjszakákban az állig felfegyverzett, bőrkabátos terrorlegények. Ezek hurcolták el a napokban Dormándy ezredest és Horváth Viktort, akikről híre jár az embertelen kínzások elszenvedésének. A Batthyány-palotában a pincében kikötötték őket a Leni-fiúk; szájukba égő cigarettát tömtek, s literszámra öntötték beléjük a vizet, körmük alá szeget vertek.
   A véres árnyak sokasodnak. Valaki mondta, hogy ellenforradalom volt Makón. Akkor több hete már a képviselőház elnökét, Návay Lajost megölték. – Miért éppen őt, aki szinte túlzottan liberális volt, a választójog harcosa, szelíd tudós, melegszívű emberbarát, és a forradalom óta csendesen visszavonult. 
   A hír újra jött: pesti terroristák mentek le Makóra túszokat szedni, Návay Lajost és kisöccsét, Makó polgármesterét is elfogták. A foglyokat vasúton indították Budapest felé. Kiskunfélegyháza alatt beordították a szakaszba: Álljanak elő a grófok meg a bárók! – Egy ember, akit a Návay család, mint árva gyermeket neveltetett, megszólalt: a kegyelmes úr, meg a nagyságos úr, vigyék ezeket! A terrorlegények leszedték őket a vonatról, a töltés mellett megásatták velük a sírjukat. Hamar sietni kellett, a vonat várt. A törvényszék ítéletére nem volt idő – kihallgatás nélkül beléjük lőttek, rohamkésükkel szurkálták a mellüket. Aztán begyömöszölték őket a félig megásott sírgödörbe. Az egyik még élt, kiállt a keze és mozgott egy ideig.
   Jött a másik hír: Budapesten eltűnt egy fiatal zászlós-valamelyik tiszt beszélte: 18 éves volt Dobsa Miklós, igazolásra szólították fel, ő nevetett. Szegény fiú eltűnt a Batthyány-palota kapujában. Mások is eltűntek. Új vértócsák, sok erőszakos halál… Szamuely vonata pedig egyre jár az országban, és ahol megáll, ott akasztanak.
Hajdúszoboszló - Szatmáry Antal, egy vasutas beszélte el: Április 23-án történt. Akkor már Debrecen alatt állt a vörös front. Hajnalban egy huszár kilépett a legénység elé, elkiáltotta magát: Mindenki meneküljön, jönnek az oláhok! Az internacionális zászlóalj futott legelöl.
   Egy utolsó szedett-vetett csapat vonaton menekült Szoboszló felé. Fűtőnek Szatmáryt parancsolták fel a mozdonyra. Szemben páncélvonat jött óvatosan. Egy fekete hajú vörös arcú fiatalember kihajolt, és odakiáltott: Mi hír van elvtárs Debrecenben? – Mi vagyunk az utolsók felelte a fűtő. – Az a fiatalember Szamuely volt. Megállt Szoboszlón. Dühös kedvében lehetett, senki nem tudta miért, megkorbácsoltatta az állomásfőnököt és néhány munkást. Aztán még nem ért ki a vonata a jelzőig, amikor észrevette, hogy Szoboszló templomtornyára fehér zászlót húztak. Visszafordította a vonatot, terroristáival befutott a városba Lóháton egy szőke, kék szemű nő kísérte. Hirtelen összefogatott három embert, aki az útjába akadt: Körner malomtulajdonost, Tokay József rendőrkapitányt, fekete Lászó polgármestert, és a gyógyszertár előtt felhúzatta őket három akácfára. Egymás után! – mondta Szamuely, és a körmét tisztogatta akasztás alatt. Aztán futott.
   Kabán, csak siettében kínoztatta meg a segédlelkészt, a jegyzőt, a bírót-, már jöttek az oláhok. Szolnokra ment; Szolnok egész környékén túszokat szedett, akasztatott. Százötven ember tűnt el, mióta Szamuely ítélkezik.
  Reggel a református lelkész, mint egy kísértet, lesoványodva állt az ajtóm előtt. – Kovács Sebestyén arca fakó, szinte lihegve beszélt…
- Szereti az Isten, hogy nem jött velem, amikor a menekülés előtt felajánlottam. Mikor az Ipolyhoz értem, minden irányból rohanva jöttek a csehek és vörösök is. Nem volt más választásom, nekiszaladtam a folyónak, belehemperedtem, és a golyók csak úgy seperték körülöttem a vizet. A vörösök sortüzet lőttek utánam. – Ez volt az út története.- Feltétlenül agyonlőtték volna – mondta a pap. A csehek internálni akartak, a vörösök kerestek. Vetések között bujkáltam három napig, mielőtt haza mertem jönni.
- Azt a hírt kaptam, hogy a csehek belelőttek itt a templomba. Dörrenések az ablakon – a vörösök.
 
 Május 24-25-26-29
     Ha a győztesek foglalták volna el városunkat, a gyilkolás a hódítás befejeztével végetér.
Magyarországot harc nélkül négy zsidó népbiztos foglalta el. A sarcolás, az ostromállapot, a gyilkolás folytatódik. Hónapok óta tartó kivégzés folyik itt.
Budapestről szívszorító hírek jöttek.
 
  Május 30-31.
Már sötétedett, mikor a katonák egy hordót vittek a Múzeumi Kert felé. A Múzeum a laktanyájuk. Rumot a legénységnek! Két óra felé támadás. A vörösök! Vad lövöldözés… Gépfegyverek halálfutamai összefolynak az Ipoly mentén. Gránátok a tető fölött; az ütközet már túl jár az Ipolyon. Odaát vörösök rohanták meg a falut. A győzelem nem, vagy csak a halál az ott lakóké. Rogyásig megrakott győztes vörösök a túlsó part falvaiból rablott holmival. A katonák tántorogva bukdácsolnak le a Szőlőhegyről gépfegyverek – a csehek visszamentek, míg ezek fosztogattak. Hatvan vöröst dézsma közben leptek. A sebesülteket agyonverték. A proletár-hadsereg nem törődik a sebesültjeivel. A csehek helyett fosztogatják a proletárokat. „ A pálinkabutítás volt a burzsujok fegyvere” – üvölti a vörös sajtó.- Most a proletárdiktatúra itatja őket.
 
Május 31.
 Ugyanazok a csehek, akik öt hónappal ezelőtt elpárologtak, leindultak a zólyomi hegyekről és bántatlanul elvették Pozsonyt és Kassát, a büszke Komáromot, országunk egyharmadát messze, a Máramaros felé.
   Károlyi hadügyminisztere akkor lefegyverezte a mieinket: „szét kell őket kergetni!” 
Rimaszombat, Ipolyság a vörösök kezén van. Éjjel, ami azelőtt nem járt, vonat fütyült az éjszakában. Mire felébrednek, ott lesz a vörös fosztogatók vonata. A cseheket álmukban lepték meg, kifosztották őket. Parasztszekerek zörögtek a hídon. Visszafelé túszokkal lesz megrakodva. – Isten legyen irgalmas mindannyiunkhoz!
 
Június 1.
   Dobolnak odakinn, utcáról, utcára. Az Ipoly fölött olasz repülő szállt, továbbrepült… A fölravatalozott katonák között nem volt az ellenforradalmi vasutas 18 éves egyetlen gyermeke, a kis hős – a legjobb tanulót vitték el, sorozták be, akit megsebesülve hagytak gyalog visszamenni Gyarmatra. Mire elvonszolta magát, a visszajött csehek puskatussal agyonverték a kis besorozott vöröskatonát. – vörös koporsót küldtek a szüleinek. Vörös virágok, vörösre festett kereszt, vörös szemfödél a besorozott fiatalokon, akik lelkesen szerették a hazát.
Propoganda temetés: „Elbocsátunk benneteket azzal az ígérettel, hogy kérlelhetetlen vad gyűlölettel fogunk harcolni a burzsoázia ellen; a mi gyűlöletünkkel fognak harcolni még a fűszálak is.”
 
Június 2.
 Szeged az ellenforradalmárok kezén! Az ellenkormány Aradról Szegedre költözött. Nyugat-Magyarország szervezkedik –magyar, fehér gárdák alakulnak Szegeden. – Talán ezért állították meg az antant-hatalmak az oláhokat a Tiszánál? Így nem az oláhok, de magyarok vehetik vissza Budapestet a vörösöktől. A vörösök elmentek a futó csehek után. Enni csak fekete krumpli van, még falun is. Túl az Ipolyon magyar vöröskatonák fosztogatnak ősi kastélyokat. Szamuely repülőgépen érkezett Moszkvából – kemény parancsokat hozott Lenintől.
 
Június 8. Pünkösd
    Kassát visszavették a csehektől a vörösök, kiket nemzetiszín zászlókkal fogadtak. – Azonnal le kellett szedni. Misére harangoztak. Várták az antant-hatalmak közbelépését. Ám jött a vörösök offenzívája! Ők győztek. Nagygencsen egy gazdát saját gyermeke szeme láttára húztak fel a fára. A koporsóban felült, benne ölték meg a terrorlegények. Devecseren a templom körül akasztottak.
Dunántúlon lángra lobbant az ellenforradalom.
 
Június 11.
Az újságok diadalt ordítanak. A felszabadult Kassa ünnepel. A vörös díszszázad Internacionáléval ünnepel.
Kun Béla szónokolt:”Elvtársaim! – Ugye jó a proletárdiktatúra! Bár bele sem kóstoltatok, de meg fogjátok látni, milyen szép! Nekünk egy ellenségünk van: a burzsoázia, akármilyen nyelven beszél is!”
 
Június 12.
   Clemenceau a békekonferencia nevében tárgyal Kun Bélával. Az amerikai kormány megkapta a jegyzéket – szüntessék be a csehek elleni támadásokat! Szükség esetén rendszabályok kényszerítik Magyarországot! A jegyzék a hálára figyelmezteti Kun Bélát, mellyel a szövetségeseknek tartozik, amiért két ízben is megállították a román seregeket, kik átlépték a békeszüneti határt, nem vonultak Budapestig és megállították a szerb és francia seregeket Magyarország déli frontján.
Kun Béla így válaszolt békekonferencia elnökének: a magyarországi Tanácsköztársaság kormánya örömmel fogadja a szövetségi államok azon szándékát, hogy Magyarországot a Párizsi Békekonferenciára meghívják, mert békében akar élni. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a szövetségi államok megparancsolták a Cseh Köztársaságnak, a Román és Jugoszláv Királyságnak, hogy a támadásokat szüntessék meg.”- És ezután felajánlja, hogy a hadsereg hajlandó parancsainak érvényt szerezni.” 
 
Június 13.
    Most derült ki, hogy a szombathelyi és celldömölki direktóriumos karhatalommal kísérelték megvalósítani Landler Jenő parancsát: bekényszeríteni a katonailag kiképzett vasutasokat. Erre a vasutasok sztrájkba léptek, hogy megdöntsék a proletárdiktatúrát. Június másodikán egymás után csatlakoztak a felkeléshez és a Duna partjáig minden vonat megállt. – Csak Szamuely vonata nyargalt a Lenin-fiúkkal -. És mert Budapest nem csatlakozott, a vasutasok nem bírták egységesen megállítani az egész országban a vonatokat. Hat napi küzdelem után újra felvették a munkát. Az akasztófák alól elindultak a vonatok és velük a proletárdiktatúra ereje. – Minden állomáson felakasztottak néhány vasutast -.”Ezután rend lesz! Így csináltam Oroszországban is.”
   Az elvetett csóva - Sopronban kilobbant az ellenforradalom. Czenk, Csorna, Kaposvár népe fegyvert fogott. Néhány óra múlva minden oldalról jöttek a vörösök. Csornán a győri terroristák összeszedték az ellenforradalmárokat: 150 embert begyömöszöltek egy kis zárkába. Az ablakok vasredőnyeit is rájuk csukták, hogy megfulladjanak. Szamuely is ideérkezett.
Előtte fegyveres vörösök futottak szét ordítozva: be a házakba! Aki nem tudott elmenekülni, arra ráfogták a fegyvert. Mire Szamuely automobilján terroristáival bevonult, üresek lettek az utcák, és fekete hiénái halálos csendben vágtattak kocsiján gépfegyverrel az ítélethez. Szabad ég alá asztalt állítottak, s egymás után vezették elé a foglyokat. Nem hallgatott ki senkit, csak azt kérdezte, kinek van vagyona? Aztán jobbra és balra állította az embereket. Egymaga a vésztörvényszék. „Mars a halálba!”- rivallta a baloldaliak felé, nyolcan elindultak a templom előtti térre – csizmadiasegéd összeesett. Fekve hagyták. A többit puskatussal verték utolsó útjukon, és köpdösték a hóhérok. Takács hadnagynak a szemüvegét úgy beleverték a szemgödrébe, hogy szemgolyója is kifordult, mielőtt a vesztőhelyre ért, letépték szeméről a zsebkendőt és kifordult szeme ott himbálózott az arcán. Kiss Gyula malomtulajdonost megpofozták az akasztófa alatti zsámolyon állva. A többiek mind meghaltak az akasztófán. A kivégzésnél nem volt orvos jelen. A holttestek még kisem hűltek, mikor a terrorlegények lehúzták ruhájukat és így ásatták meg társaikkal a sírgödrüket.
Szamuely gúnyolódva nézte az akasztást. Másnap, pünkösd vasárnapján már Kapuváron működött. 150 főből álló terrorcsapatával kézigránátos géppuska kísérettel vonult be. Nevüket kérdezte csak-, fel kell őket akasztani!
   A katolikus templom elé az országútra vezettette ki a postamestert, a csendőrőrmestert és a többieket. Kapuvárott is véresre verték előbb az áldozatokat. A kötéllel leszakadt Pintér Sándor csendőrőrmester. Két kisgyereke odaszaladt és könyörgött. – Meghaltak mind. A várost pedig milliókkal sarcolták meg és elhajtották a temérdek vágómarhát. Aztán ment tovább nyugodtan, fejedelmi különvonatán. Robogva halad a halálvonat a magyar éjszakákon át; ahol megáll, ott emberek kerülnek fákra, és vér folyik a város kövezetén. A vonat mentén gyakran találnak megcsonkított, mezítelen holttesteket. Szamuely a vonatán is ítélkezik. Akit oda felhurcolnak, az nem mondja el többé, mit látott. Egy olyan szemtanú mondta el, aki jelentést tenni ment oda, Szamuelyhez. Szamuely állandóan ott lakik. Éjszaka még Budapesten is ott hál, harminc válogatott terrorista őrzi álmát. Külön hóhérjai vele utaznak; két harmadosztályú kocsiból, melybe az áldozatokat szedik fel, ott folynak a kivégzések. A holttesteket a száguldó vonat ablakain dobják ki, mialatt Szamuely kárpitozott falu szalonjában csiszolt tükrök, rózsaszín brokáttal bevont, törékeny, aranyozott XVI. Lajos-korabeli bútorok között, egy vékonylábú nőies íróasztalnál ül, és kézlegyintéssel dönt élet és halál felett…
   A megvalósult Marxizmus minden tettén, minden rendeletén, sőt még a hírek közlésein is átvigyorog a kínzás módjának spekulatív természete: az undorítóan érzéki kegyetlenség: „A bátrak ölnek, a gyávák kínoznak.” 
- A magyar faj férfias és bátor; tud vad, kíméletlen, nyers, bosszúálló lenni, de sohase volt kegyetlen. A bolsevizmus kegyetlenségébe pedig ott rejlik -, szinte kéjgyilkosok érzékisége keveredik. A héber nép története, az Ószövetség, Talmud és a világ kegyetlensége az érzékiségből nyeri fantáziáját és energiáit.
Szamuely vonata rohan, ott száguld megállás nélkül keresztül-kasul az egész országon át…
 
Június 14.
   Ma ül össze Budapesten a Tanácsok I. Országos Kongresszusa.
„Mit tettek a mi országunkkal, nyelvünkkel, becsületünkkel, gyermekeink tisztaságával?” – Fosztogatnak, gyilkolnak és tovább tanácskoznak: „Egy dagadt szemű, puha varangy, egy szimatoló dögkeselyű, egy kéjgyilkos fekete hiéna”…
Kun Béla: a kérlelhetetlen erőszak – a hadsereg a felfegyverzett proletáriátus, osztályhadsereg, osztályháború – nem csupán az elitjét szolgáltassuk ki a halálnak, meg kell kímélnünk az öntudatos polgárokat!
Szónokok: Kun Béla, Schwarz Richárd, Böhm Vilmos
Bizottság: Heller Mór, Rabinovits, Singer Vera, Lefkovits Vilmos, Brandestein Illés, Schwarz Árpád – egy se magyar.
   A diktatúrát szigorítani kell! – kiáltotta Pogány. „Nekünk csak előre, balra lehet mennünk!” – Szamuely ököllel ütötte a padot. A színpadon vörös művirágos szószék és hosszú asztal, melyet körülült a népbiztosok gyülekezete.
- „Grandiózus történelmi csoport”- írja a Népszava. A színpadot ellepi az égő fényár özöne; az Internacionálé hangja dübörög. Mindenki érzi, hogy ebben a pillanatban kezdődik Magyarország történetének második ezer éve…
- „Ennek az országnak 1000 esztendős alkotmányát temetik önök a mai napon” – mondta a kormányzótanács elnöke, Garbai Sándor. „De a népek alkotmánya a földből nő, mint a búzavetés és a földet még a hóhérok se tudják kivégezni. Ma hallgatva gyötrődik a föld, ma Kun Béla éli diadalát.-” A kongresszus felállt előtte, és tombolón, percekig tapsolta.  – A Szovjet csatlakozik a III. Internacionáléhoz. Hadvezére a Vörös Hadsereg üzenetét hozza elé: „Minden proletár, mint a tigris, fog harcolni, vagy győzni fogunk, vagy meghalunk! A gyárak munkássága hűséget esküszik neki: A Tanácsköztársaság legerősebb támaszai leszünk!”
 
Június 17-18.
A parasztok alig dolgoznak a repedező forróságban. – úgyis elveszik tőlük a termést.
Kun Béla hamis pénzt nyomat. Most, hogy Losoncot, Kassát, Bártfát visszavették, a budapesti népbiztosok kikiáltják Fleischer Jakab elvtársukkal Eperjesen a Szlovák Tanácsköztársaságot. Vezércikket közöl a Népszava, hamis adatokat és rágalmakat szolgáltat ellenünk.
„A szlovák proletáriátust bitang elnyomásban tartotta a történelmi Magyarország. Megfosztotta a kulturális, gazdasági fejlődés minden lehetőségétől.” – Ezt írják rólunk saját földünkön, saját nyelvünkön! - - Jászi Oszkárok sokan voltak. Ott, ahol a tótok megtartották ősi nyelvüket; a félrevezetett emberiség szemében a zsarnokság és elnyomás hazája lett.
 
Június 19.
    Úrnapja van, messziről harangzúgás… Templomi zászlók alatt levett kalappal, komoran, szótlanul megy Körmend. A falvak bejöttek, zeng az orgona – megtiltani nem merik.
Mikor a körmenet visszatért a templomhoz – rohanták meg gyerekek a röpcédulák ezreivel a népközé szórva: „Világ proletárjai, egyesüljetek! Olvasd és add tovább! A forradalom nem érzeleghet, és nem ismerhet kegyelmet semmi iránt… Akasztófa vagy golyó! – Az első megmozdulásnál vasmarkok halálos kíméletlensége fogja beléjük fojtani a lelket… Jaj azoknak, akik orvul támadnak ellene!”
 
Június 20.
Budán, a Mátyás templom előtt, a Koronázó-téren történt a körmenet alatt: A templomi zászlók tövén ezernyi gyerek tolongott, temérdek férfi és asszony között. A Tárnok utcán zúgva, sebesen jött egy autó. Népbiztosi gép, egy politikai megbízottnak a fia ült benne, s kedvese integetett neki. „Hajts nekik!” És a gép nekilódult a körmenetnek. Egymást taszítva hátrált a tömeg. Az autó a szentséghez ért, a benne ülő fiú leköpte. A tér felordított és talán széttépte volna a fiút, ha a vöröskatonák egy kapu alá nem mentik. A tömeg megostromolta a lezárt kaput. A kivezényelt terrorlegények megérkeztek és helyben hagyták a merénylőt. Ugyanakkor, lenn a Vár tövében, a Krisztina-téri templomnál megismétlődött a jelenet, hogy kiszállt és ráköpött a szentségre. A tömeg agyonverte. Sok templomba belőttek aznap. fegyveresek sortüzet adtak le a körmenetre. – Ez történt Úr napján, Magyarországon.
 
Június 21.
 Clemenszeau az antant-hatalmak nevében újabb ultimátumot küldött a Tanácskormánynak: „Csehszlovák területen harcoló magyar hadsereg azonnal vonuljon vissza a Magyarországnak megjelölt határok mögé. A román csapatokat abban a pillanatban kiürítik Csehszlovákiát, ha a kormány 14 napon belül nem tesz eleget, a szövetségesek megtorlással fognak élni.” Czenket, Pozsonyt, az ősi koronavárost, Kassát, Munkácsot, Kolozsvárt, Segesvárt, Gyulafehérvárt, Aradot, Szalontát – millió és millió magyart, a két folyót, Szávát és a három bércet; a magas Tátrát, a Fátrát és a Mátrát – el akarják rabolni bölcsőinket, sírjainkat a „Béke és igazság nevében”. Természetes határok…” Az ország testébe vágott sebek. A határvonal csak a végleges békeállapot létrejöttéig törvényes erejű. Egyelőre a bolsevistáknak szól…
Június 24.
Sok vonat jár – katonavonatok Észak felől. A Szovjet gyűlést hírtelen hazaküldték. Statáriumot hirdettek Budapesten. A diadalmas szovjet furcsa gyülekezet lehetett. Tanácskozás közben az elvtársak zsíros papírjaikat szedegetve falatoztak. Fokhagymaszag, ételhulladékok, borozás, mialatt az Országház másik oldalán áradt a szó a proletár-boldogságról, a volt főrendiház kapuján sápadt embereket Taszigáltak be a bőrkabátos Lenin-fiúk. Utolsó előtti nap még 97 feliratkozott szónok volt soron, Míg Kun Béla rájuk rivallt, hogy elég volt a fecsegésből! A fővárosi szovjet-tagok támadták a vidékieket: ők az okai, hogy a főváros éhezik.
   A kocka fordult, csak Kun Béla, csak Kun Béla terrorja mentette meg a diktatúrát. Böhm Vilmos kimondta: Budapesten 72 órával ezelőtt megindult az antiszemita programcsúcs. „Habár a Vörös Hadsereg győzelmet győzelemre arat, helyzete nem a legrózsásabb. A hadsereg pótlása elmarad – katona nem lesz.”
Hírek: Bomlik a hadsereg végig a fronton; a katonák fenyegetőznek, hogy lelövik a parancsnokokat. Kun Béla békét, meg kenyeret ígért.
Branyiszlónál székely zászlóaljak és munkás katonák győzelmük után követelték a nemzetiszín zászlót. Mások otthagyták a frontot. Behátrált Léva felől egy győztes dandár az Ipolyságig. Érsekújvár és Komárom között ok nélkül vissza vonulnak a vörösök, szétszélednek. A frontlegénység ultimátumot küldött Kun Bélának: vagy jöjjenek ki az elvtársak is a tűzvonalba, vagy ők se verekszenek tovább!
   Ez kényszerítette Kun Bélát, hogy vesztünkre beszüntesse a csehekkel szembeni ellenségeskedést.- Mire volt a sok vérontás, ha vissza kell jönni? – Olcsó az elvtársaknak a mi vérünk! A vasúti kocsikon végig nagy krétaírások:” Halál kun Bélára – szemközt plakátot ragasztanak ki: „Te sötétben bujkáló ellenforradalmár, reszkess!”
  Vérszomjasan üvölt vezércikkében a Vörös Újság: „Statáriumot követelünk az ellenforradalom ellen!” Végrehajtásával azt bízzák meg, aki erre egyedül alkalmas, Szamuely Tibor elvtársat! Bátor és erélyes, a forradalomért mer kíméletlen is lenni… Tisztelet annak, aki a forradalomért semmitől vissza nem riad, akinek van annyi kultúrája és bátorsága, hogy erélyesen menjen Saint- Juste után és Marat útján!”
A mai Népszava már közli a statárium elrendelését, de végrehajtója miért nem Szamuely és miért Haubrick? A magyar falvakból nem látszanak el Szamuely akasztófái, se Párizsba, se Rómába, Budapest ellenben ellátszik, messze külföldre.
   A Milliók látni kezdenek. Túl az Ipolyon, Lesten agyonverték Singer elvtársat, a politikai megbízottat, Balassagyarmat kínzóját. „Ne kíméljetek se asszonyt, se gyermeket” – ordította a népnek: mészároljátok le a burzsujokat! – a város erkélyéről.” A megcsalt nép dühe a falvakban sötétlő gyűlölet lett. A nagy paraszt most feni kaszáját. A Vörös őrség fejveszetten fut- Kalocsa, Dunapataj, Dömösd, Lacháza, pengenek a magyar kaszák!
 
Június 25.
   Budapest felé nem indul vonat. Budapesten kitört az ellenforradalom.
A bécsi magyarok, Királyhida is, vasutassztrájkba kezdenek. Czenk, Csorna, Kapuvár, Szekszárd, az egész Dunántúl, Pest megye, - Szegedről ötvenezer emberrel indultak el a fehérek Budapest felé. Vácott már ágyúlövést hallottak arról. Sokan nemzetiszín szalagot tűztek kabátjukra. Ellenforradalom van Budapesten! A kaszárnyák fellázadtak a proletárdiktatúra ellen. Gyárak nagy része csatlakozott. Halomba lőtték a Szovjetháznak nevezett Hungária Szállodát. A hajók felhúzták a nemzeti lobogót a Budai Váron, a Gellérthegyen, a budai házakon fehér zászlók lengenek.
Frank elvtárs, Nógrád diktátora, vörös nyakkendővel kiabál egy úrra, a kabátjából kilógó fehér zsebkendő miatt -, be azzal az ellenforradalmi jellel!
   Budapesten leverték az ellenforradalmat! – aki kézre került, felakasztják – jönnek a hírek.
A felkelés lelke egy katonaparancsnok, Zákány Gyula és egy százados, 3000-en és 30 ágyúval, néhány páncélossal. A Ludovika Akadémia ifjúsága és egy újpesti gyár hazafias munkatársaira számíthatott. Ágyúlövés jeladására három monitor nemzetiszín zászlóval kifutott a Dunára, és lövöldözni kezdett a Szovjetházra. 50 növendék megszállta a józsefvárosi telefonközpontokat. Kapuk alján tisztek, polgárok, diákok, rendőrök verődtek össze. A munkások utolsó percben cserben hagyták a felkelést. 4-5ezer fegyveresre számítottak a gyülekezőhelyen. 20 ezer emberből csak néhányszáz volt készenlétben. A tüzérkaszárnya legénységét megtántorították a hírtelen megjelent kommunista szónokok: az ellenforradalmat már mindenütt leverték hazugsággal. Elfogatták velük tisztjeiket; egy közeledő terrorcsapat meséjével megadásra bírták az ellenforradalmi munkásokat.
Pest és Buda között golyók süvöltöttek. Gépfegyveres autókon terrorlegények hajkurásztak az üres utcákban, sortüzeket adtak le a házakra; lakásokból embereket hurcoltak el, letépték a nemzeti zászlókat; a kövezeten végig halottak feküdtek…
   Vérbe, szerencsétlenségbe borult az egész… A bukásban állva maradt maroknyi fiúk, hadapródok hajnalig védték a gépfegyveres vörösöktől, akik reggelre erősítést kaptak. Felvonult a tüzérség, Haubrichtól, - ki kezdetben látszólag az ellenforradalom mellé állt, üzenet érkezett: „Ha meg nem adják magukat, halomra löveti az épületeket, s szuronyos katonák siralomházba hajtottak egy csapat fehér egyenruhás fiút.”- Minden elveszett.
 
Június 26.
„Kudarcot vallott az ellenforradalmi csíny.” A kapitalizmus vissza akarta venni a hatalmát, három színű lobogójával jött. Kimerészkedett odújából a hitvány, gyáva burzsoá csőcselék: papok, bankárok, mágnások, tisztek, zsidófiúk, a kik progromra izgatnak.” – írja a Vörös sajtó. (Leplezni kell a keresztényüldözést, hogy saját fajukat sem kímélik a diktátorok.) – Már a mai újságokban hamisítják a történelmet. Az ellenforradalom nem a kapitalizmus harca a proletárok ellen, az ellenforradalom a tengődő iparosok, nyomorgó tisztek, földmunkások, diákok, hivatalnokok küzdelme hóhéraik ellen.
Rossz hírek: Magyarokat akasztanak mindenütt; a munkásokat a gyár előtt agyonlőtték a terroristák. A tiszteket kötél általi halálra ítélték. Dunába dobott holttestek, utcákon heverő hullákat látni számolhatatlanul. Egy fiatal orvostanhallgatót – mert lámpás mellett tanult, és egy neves gyermekorvost, Berend Miklóst is megölték.
   „A rend Budapesten teljesen helyreállt – közli a Népszava.”
Színházak, mulatóhelyek nyitva. Este 8-10-ig minden kapu bezárandó! Valamennyi ház falán vörös zászló kötelező! – Parancsolnak, ítélkeznek; egész Magyarországon akasztanak. 1919 június 25-én.
Ezalatt, míg kun Béla és Haubrich Budapesten dolgozott, Szamuely vörösbe mártotta a fehér parasztforradalmat – bosszút állt a gazdákon. Menekülő emberek az Ipolyon át szökdösnek a csehekhez. A csehek Olmützbe viszik őket, Pozsonyba a tiszteket. – Inkább vesztőhelyen, mint hazájukban hóhérkézen… Huszár Aladárt keresik, aki detektívek ellenére vezeti át a menekülőket az Ipolyon túlra, az éjszakában.
Hörög a halál a Duna mentén. Szamuely egy hete akasztat. A felkelés napján robogott Kunszentmiklósra terrorista hóhérjai, Icigovics és Osseovics fekete ruhában lábszárvédősen még egy hóhér, Kohu-Kerekes, kiszabadított rablógyilkossal 15 perc alatt három embert. Szamuely lakkcipőt viselt, szovjet sapkát a fején, orosz blúza fölött vörös csillag. – Aki nem teljesíti parancsát, felkötteti. Tasson felköttetett a községháza előtt két legényt az eperfára, mert bot volt a kezükben. Fullasztás! – parancs! Solton a jegyzőt és a kocsmárost húzatta fel. Hóhérlegényeivel ment tovább: Csengődön, Öregcsertőn akasztás, Dunapatajon ágyúval lövette a fegyvertelen parasztokat. Százak és százak haltak meg, háromszáz ellenforradalmár halott. Terrorlegényeivel a község elfoglalásakor, 60 embert, öreget, férfit, fiút, kihallgatás nélkül agyonlövetett. Még maga igazította a kötelet áldozata nyakán, és lépkedett át a hullákon.
Dunaföldváron akasztófák lettek a fák, Kalocsa megadta magát -, Szamuely a jezsuita rendház előtt akasztatott. A kolostor ablakában, teljes ornátusban, magasra emelt feszülettel, egy szerzetes adott feloldozást az ablakból a vértanúknak. Mezítelenül dobálták a jeltelen sírokba a földműveseket-,”Fulladás”- jegyezte be naplójába a halálukról.
Ezalatt a győztes hatalmak fölöttünk békéről tanácskoznak Párizsban. Beteljesültek a Marxizmus áldásai – mondják munkásaiknak.
 Egy utas hozta a hírt vonaton: Budapesten, csütörtökön a kivégzést nyilvánosan fogják végrehajtani az Andrássy út és körutak torkolatánál, az Oktogon-téren. Már kora délután katonai kordon zárta körül. A Lenin-fiúk kivonultak, tízezernyi tömeg tódult össze. És állt és várt és morajlott… Az ívlámpákra készültek felhúzni az ellenforradalmárokat. A hullaszállító kocsik is megérkeztek. 6 óra lett, - valaki a tömegből felordított: „hozzák az elítélteket!” – aztán elmaradt az akasztás.
Utolsó pillanatban Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió feje az antant nevében tiltakozó jegyzéket intézett Kun Bélához. – már közlik is a lapok… „Azzal a követeléssel fordulok az Ön kormányához, hogy a legutóbbi események folytán tartsa tiszteletben a kezébe jutott túszok és politikai foglyok életét kivétel nélkül, még azokat is, akik fegyveresen estek foglyul. Emlékeztetem önt és kormányának minden tagját, hogy önök egyenként és együttesen felelősségre vonatnak, ha fent említett erőszakos rendszabályokat valóban végrehajtanának.”
Kun Béla válasza: „A magyarországi tanácsköztársaság kormánya visszautasít minden olyan fenyegetőzést, amely a kormány tagjait az ország belső ügyeiből kifolyóan felelőssé teszi.” Hivatkozott a barátságos viszonyra, amelyet a Tanácsköztársaság irányában Olaszország tanúsított, és kétségbe vonta, hogy Itália szószólója lehessen.” Az ellenforradalom érdekében asszonyokat és gyermekeket legyilkolni, a zsidókat kiírtani akaró bandáknak, akik felett a Tanácsköztársaság bírói, intézményei saját törvényeik szerint fognak eljárni. Szamuely azóta is tovább akasztat, de Budapesten, az Oktogon-téri kivégzés az alezredes férfias és elszánt fellépésére elmaradt.
 
Június 28.
 Az ellenforradalmat mindenütt leverték. A diktátorok hatalma sohasem volt nagyobb.
Népgazdasági Tanács alakult. A zsarnokság kiépült, korlátlan úr élet és halál felett”Sorozzanak puskatussal!” A kommunista nők országos szervezete nevében: Goldstein Sára, Brandestein Illésné, Singer Vera és még néhányan, Lenin-lányok szeretetteljesen üdvözlik Haubrich elvtársat a győzelemért. A rögtönítélő törvényszék megszakítás nélkül működik. A túszokat elhagyott telkeken csendben, kötéllel kivégzik. Az Országház-téren is – előtte asszonyok várnak. Jár a hullaszárító, a szuronyos katonák mögötte, - sortűz. Korvin-Klein Ottó az Országházban ítélkezik. Éjszaka, autók süvöltenek túszokat szedve, anyagot szállítva Klein Ottónak.
Fegyveres Leni-fiúk a rakodó parton… a Duna loccsan. A Szovjetházban kegyelmes úr és Kegyelmes asszony Kun Béla és neje. Az orgiáknak híre van. Károlyi csak látszat. Teherautók viszik oda az élelmet és jeget. A kórházakba nem jut.
 
Július 1-5.
A csehektől elfoglalt Tiszántúlt a proletár haza nevében fosztogatják, hajtják a rablott marhát, várakat, kastélyokat ürítenek ki. Egy propaganda-szónokot agyonvert a nép. Soroznak köztük.
Warseillesben aláírták Magyarország küldöttei a szörnyű békét. A világháborút az antant döntötte el, a világforradalmat Magyarország döntötte meg; az antant legyőzte Magyarországot, a világanarchiát Magyarország győzte le. 
Balassagyarmat semleges zónába tartozik, várják katonai kiürítését. Az üzletek és gyógyszertárak üresek. Birkanyájat hajtanak a katonák a kékkői várból, sertések, marhák a vágóhídról mennek.
Könyvtárakkal rakták le az országutakat. Tönkrették az egész Felvidéket
Július 13.
Ahol elfogy a kenyér, szónokot küldenek. Vas- Weiss Soma elvtárs megérkezett a városházához, egy munkás felkiáltott hozzá-, kenyeret adjanak! „Most a proletárdiktatúra fennmaradásáról van szó! Ki fogjuk irtani a burzsujt! Fogunk termelni akasztófákat-, formára nyesni.” 
A munka megállt, a termelés megszűnt a Vörös Hadsereg rabol. Kun Béla szózatot intéz a világ proletárjaihoz.
 
Július 21.
 Szegedi kormányról beszélnek. Szegedi repülők hintették le Dunántúlra a röplapokat: „Közeledik a megváltás órája! Készüljetek és támogassátok a nemzeti kormányt!”…
Budapesten riadóra készíti fel a várost Haubrich elvtárs: „Vöröskatonák a laktanyákba, a munkások munkás-zászlóaljakba tartoznak sietni. Az összes üzlet bezárandó, ablakok, kapuk is! – Kivételes hadi állapot lép életbe!”
 Akik Budapestről jönnek, a Vörös Hadsereg bomlásáról, terrorcsapatok zendüléséről, Szamuely egyeduralmáról beszélnek.
 A fehér csapatok közelednek!
Az oláhok előnyomulnak a Tiszánál!
A Vörös sajtó: „Az antant nyilatkozata a blokádról! Igen kívánatosnak tartanák, hogy a magyar néppel békét kössenek…” Ha a magyar népet olyan kormány képviseli, mely valóban népakaratot reprezentálja, nem pedig olyan kormány, amelynek hatalma nem a terroron nyugszik.” (négy és fél hónap kellett ehhez.)
A párizsi béke-konferencia nagyhatalmai most már átvették az ellenállásra képtelen zsákmányt…
 
Augusztus 1.
Tegnap terjedt el a hír: A vörös Hadsereg felbomlott. Bejelenti Landler elvtárs: Változatlan a harctéri helyzet –utána: Támadjuk a Tiszán átkelt románokat. Minden direktórium maradjon a helyén – jön a parancs. Senki se merjen megszökni…”
A Kun-kormánynak vége!
Tiszta szocialista kormány… „A kormány lemondott, a tanács-rendszernek vége!” Budapest örömmámorban úszik.” A városházán üresek voltak a vörös kirakatok. Az elvtársak eltűntek. Himnusz hangja emelkedett a budapesti éjszakában.
 
Augusztus 2.
  Itt, Megyeház felett nemzeti zászló lobogott.
Kinyílott a börtönajtó. Huszár Aladárt le akarják tartóztatni. Nemzetiszínű szalagokat osztott, mire Weiss elvtárs érkezett, már zengett a Himnusz. – Ekkor már fegyveres vörösök jöttek.
    Dobolás: „mindenféle jelvény kitűzése tilos… Letépték a zászlót. Munkáskormány alakult; a legszigorúbb statárium kihirdetve…
Hol késik a nemzeti hadsereg?
Hírek Budapestről: A Tanácskormány diktatúrája a Vörös Hadsereggel együtt omlott össze, mikor kiderült az oláhok nem állnak meg a Tiszánál. Kun Béla összehívta a munkás- és katonatanácsot. Az Új Városháza nagytermében, ahol március 21-ének éjjelén egy maroknyi tábor a proletárdiktatúrát leváltotta, Kun Béla lemondott. A többi népbiztossal és családjaikkal Ausztriába szökött a budapesti olasz misszió katonai kísérete mellett. Szamuely eltűnt. Otthagyták hadseregüket. Az ország kitűzte a nemzeti lobogót, de Peidl kormánya nem tűrte a zászlókat. Statáriumot hirdetett, ki akarja végeztetni, Huszár Aladárt börtönbe zárták. A Vörös Őrség parancsnoka ki akarja végeztetni a Himnuszért és nemzeti szalagokért.
Rögtön ki kellett volna végeztetnem – a tömeg követelőzött.
Az oláhok Aszódon vannak, jönnek Balassagyarmat felé.
Az antant megbízottai tárgyalnak az új kormánnyal. Az oláhok Budapestre bevonultak. Terroristák őrzik a kimenő utat, a lenin-fiúk a rablott holmikkal szöknek.
Augusztus 6-7.
Károlyit és Kun Bélát, kiadták az osztrákok, Szamuely agyonlőtte magát. A Munkás-kormány visszavonta a diktatúra rendeleteit.  A fővárosban ellenkormány alakul. 
 Gyűrű veszi körül Budapestet.
 
Augusztus 8.
Magyarország ismét kezébe veszi saját kivégzését. Szamuely mára tűzte ki a polgárság lemészárlását; a Vérmezőn kezdődött volna el, végig az országon. 
Lenin és Trockij szigorúbb diktatúrát akart. Csak az akasztófék gödre van, sírok és holtak…
     A kommunizmus rablása után a kifosztott, koldusszegény fővárosba rohamsisakosan, feltűzött szuronnyal, oláh őrjárat van az utcákon. Hadisarc… Még hálás lenne nekik az ország, ha nem fosztogatnának még a hivatalokban is.
Egy éve még gyönyörű volt az Országház, ma tragikus véres pincéivel, golyóverte falaival, a térrel, melyen kivégzést nézett a csőcselék; a Dunában úszó holttestekkel… Az erdők nagy része kiirtva a budai oldalon.
     „Anyám két karja közt megszűnt bujdosásom e napon.”
      Így fejeződik be az elásott Bujdosó napló története, amit Londonban adtak ki először 1923-ban. Magyarországon első kiadása 2009-ben, és nemigen van több ezután.  Talán meg sem jelenhetett? Jelenleg csak antikváriumban lehet megszerezni a közel 600 oldalas szép történelmi regényt, amit mindenkinek ajánlok elolvasni – hiszen még a Terrormúzeumban sem szerepel – talán nem ismerik.
 
Nyírbogdány, 2018. február 26.
Rovatok: 
Irodalom