Fent a sziklák, csupasz ormán,
sasok köröznek, az ő birodalmuk,
lent a lankákat, erdők árnyalnak,
ahol feltűnnek, zergék muflonok.

Hegyi patak csörgedez, sziklákból
mohák között óvatosan kibújva,
vize kristálytiszta hideg, szomjazót
megállásra kóstolásra buzdítva.

Lenn a völgyben, rezgő nyárfák,
a leveleinek fonákjával űzzenek,
lágy szellőnek, selymes csókjától
kedvesen, bűvös zenét csilingelnek.

Odébb a tisztásról, szerpentin kanyarog
köves talajával, oldala bokrokkal szegett,
biztonságot sugall az arra haladóknak,
kiknek lába olykor, kavicsokat görget.

Ó hegynek, hatalmas szelleme segíts,
ne takard el felhőiddel, a fényes Napot,
várd meg míg a vándor, átér a hegyen,
s a menedékházba, oltalmat nem kapott.

Írta-Varga István- Barcs-2017.