szo 11/28/15
Lénárd József
575575
Vajon mit kérdez a szellő, ha hozzád ér?
Ha megérinti csókos ajkadat?
Ha szemedből kibuggyan a vágyhatalmad,
|
Tovább már nem illúzió, valóság. Tizenhárom éves alig múlt. Én tizenhat voltam. Ennyivel érnek korábban a gyerekek, mint az volt a mi időnkben.
|
Eszed, karod erejével mit csinálsz,
amikor a kényszer mámora trónol,
amikor mást remél a porba rúgott élet?
Mit markolsz az elmaradt, ígért jóból,
ha türelmet aláz az újabb ígéret--
marad e más indítója az észnek?
|
p 11/27/15
Dáma Lovag Erdő...
A Független Újságírók Szövetsége által kiírt pályázat I.díj-ról szóló oklevelem,a pályázaton résztvevők műveiből készült antológia
|
Ötvenen túl már nem hazudik az arc,
kiül rá a harcod és a kudarc.
Hiába smink, vigyor, a mesterkedés,
lényeged leplezni mindez kevés,
|
cs 11/26/15
Dáma Lovag Erdő...
Vártam rád
Belépsz az ajtón
Hozod felém kinccsel telt szíved
Csak egy szót szólsz: Szeretsz !
|
Boriska: Aggyon Isten Mariskám!
Mariska: Fogaggy Isten Boriskám! Úgy örülök, hogy látom! Gyönyörű idő van, szép napunk lesz ma!
Boriska: Szart se ér a zegész!
|
|
sze 11/25/15
Lénárd József
575575
.
Ha megérinted kezemet, mosoly-ajkad
vágy-szeretetét sugározza szét.
Összegyűjtöm mindig, hogy együtt, fény legyen.
|
Múló tavaszok pillantanak szemed íriszébe.
Élsz, mint cseppben az ős tenger, e tükörképbe
mozog minden, amire éppen rátekintesz,
ám az idő intő ujjára kérdőn visszaintesz.
|
Nos, vége…Álom volt csupán?
Ma bottal járok az emlékek nyomán.
Mert forrásokon, s berkeken,
s a földön, hol csak járhatok,
|
...üzenet az égbe...
|
Nem régen volt, ám megesett,
nagy sztori lett, cifra eset.
Valahol a sivatagban,
megérkezett holtfáradtan.
|
Már a kertjeink alatt portyázik a tél,
az ember befűt, mert hideg már az este,
kályha melegével parolázik, a tér
elfogy, de teától megbékél a lelke.
|
Már öreg este volt, mire úgy határoztunk, hogy aludni térünk. Közben megjött munkából Cecile, a fiam párja, és az a bor mellé az asztalra került Franciaország másik jellegzetessége, a sok fajta sajt.
|
Boriska: Aggyon Isten Mariskám!
Mariska: Fogaggy Isten Boriskám!
Boriska: Na meséjjen merre járt, míg az ég zengett?
|
Indulnék talán, de már nem visz a lábam,
ha bánatos vagyok, szeressen valaki,
csak az kívánom, mert az ember magában
felesleges, elfelejtett, vacak holmi.
|
k 11/24/15
Dáma Lovag Erdő...
Viktória a nevem
Gyarapodik szókincsem
Tizenhat hónapos vagyok
Vigyázzák álmom az angyalok
|
...kutyából nem lesz szalonna...
|
Temetőben járva, ebben a késő őszi gyönyörű időben, nem sietünk.
|