(Sajó: Várja Hacseket, járkál fel és alá): Hol van már ez a Hacsek, csak nem érte valami baj? Már fél órát késik.
Hacsek: Alászolgája Sajókám! Csak nem engem vár? (kuncog)
Sajó: Hol járt maga szerencsétlen? Nem megbeszéltük, hogy 10 órakor itt találkozunk? Tudja, hogy már féltizenegy is elmúlt?
|
Ennek a napnak jó, hogy vége,
Mert egy kissé elfáradtam már
De mesze van még a hétvége,
Vajon a héten rám még mi vár?
A mai napom iszonyat volt,
Betegben bizony nem volt hiány,
Az idő szájból-szájba hajszolt,
Kísérte félelem és sirám.
|
Sajó: Alászolgája Hacsek! Mizujs, mizujs?
Hacsek: Alászolgája Sajókám! olyan hideg volt az éjszaka, hogy majd megfagytam!
Sajó: Még a foga is vacogott? Mert akkor van ám igazán hideg!
|
Ismét egy kérdéssel fordulnék hozzád. Van az a bizonyos fiú. Zsijó a neve. Talán mondtam, hogy hetedik elején tetszett meg nekem, szóval most van másfél éve. Tudom, hogy ő is így érez, mert nap-mint-nap kapom tőle a "visszajelzéseket", amik nagyon jól esnek, de egyébként voltak már az apróságokon kívül sokkal egyértelműbb jelek is.
|
Érdekes az emberi természet, gyerekkorban mindég arról álmodozunk, hogy felnőttek leszünk, mikor meg öregszünk, mindég a gyerekkori emlékek jutnak eszünkbe, vagy olyan fiatal kori emlékek, mikor a mi gyerekeink még „kicsinye
|
Ma különösen nyűgösen ébredtem. Óvatosan tapogatóztam, melyik lábammal tudok könnyebben leszállni — mit leszállni, lemászni — az ágyról. A művelet nagy nehezen sikerült is. Utána lefelé még meg kellett tennem tizennyolc lépcsőfokot.
|
Lehajol hozzánk, s a szemünkbe tekint
a táj--azonnal a szívünkbe zárjuk.
Itteniek örömét, nyugalmát látva,
ránk ragad a boldogságuk.
|
Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik december,
tépi őt is szél, a fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.
|
h 12/14/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm ,kacagás
Tanáraink és a kirándulás
|
Korábban szerettem a tájképeket, a szép, ízléses csendéleteket. Mostanában az unokáim fényképét gobelinezem ki. Nos... hasonlítanak a fényképekhez a gobelinek?:
|
Közelmúltban munkahelyi találkozóra invitáltak. Ilyet még nem is hallottam. Volt kollégák találkozója? Nagy
érdeklődéssel vártam a találkozás napját. Nem bántam meg, hogy elmentem. A találkozás egyik eseménye volt a
Tisztviselőtelep gyalogos sétája, utcáról, utcára.
|
v 12/13/15
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked
Mikor a felhő hullajtja cseppjét
|
szo 12/12/15
Mezei István
E versemet Schauta Endrének, kedves barátomnak, keresztapámnak ajánlom, aki még talán nálam is jobban szereti a szülőfaluját
|
Életet adnak ezek az izzó nappalok...
Forrón bújsz ölembe, nyakamba
kapaszkodsz - dalol bennem a hangod.
|
Egy atlétikai világversenyen történt. Nem emlékszem már pontosan Olimpia volt e, vagy világbajnokság, de az eseményre ma is tisztán emlékszem.
|
...magunknak, s a csendnek...
|
Hacsek: (ül, a fejét a könyökére támasztja)
Sajó: (be) Ne haragudjon Hacsek, hogy megvárakoztattam, de a szomszéd gyerekre kellett vigyáznom., mert az anyja elment az orvosért.
|
Ajánlom azoknak, akik várják a telet.
Csend van bent.
Hátborzongató, szívet,
életet rémítő csend.
Sűrűsödik az ember vére.
Didergő jégvirágok, ablak
|
p 12/11/15
Dáma Lovag Erdő...
Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra
Az ember csodát várta,várta
Hogy eljön a Karácsony éjszakája
|
Az évek csontkeze lassan felém nyúl,
csak pereg előttem hónapok neve,
mert olykor szelíden máskor meg vadul
tör rám a testem, de megküzdök vele.
|