A Ladányi szűrnél nincs szebb a világon.
Könnybe lábad szemem díszeit, ha látom.
Reánézve, mintha tarka réten járnál;
Meg is lehet állni egy-egy szép virágnál.

Az est elhagyta rejtekhelyét
beköltözött ide mellém,
éjszaka betakar leplével
arcodat fordítód felém.

Micsoda egy kanyar ó,
s aztán még ez a Pest is!
Az ember hím bárányt lő,
ha egy ilyen útra lep.

Tavasz nyitott, erdőn jártam
Egy hegedűre rátaláltam
Margarétás zöld fű között
Hegedű volt, törött!

Legyen az ünnep mindig belsőségesen
gazdag. Lelkedet ölelje át a
szeretet akkor is, ha nő; vagy férfi vagy.

Jobb kezével jót adott,
ámulatba ejtve, 
balkézről meg nagy pofont, 
melytől földre estem. 

Eljutni hozzád mikor tudok,
látnám milyenek a mozdulatok,
érzékelném közvetlen hangod dallamát,
látnám lépteid kecses járását.

Egymásba kapaszkodó faágak
lombos árnyékában pihenő
fuvallat

Szonett

Karcsú bokákon azok a lágy pihék,
Ráncos arcon is ifjúságot látok,
Összeomolnak köröttem világok,
A tört tekinteted most is azúrkék.

Patkányt fogtam –
szoktam.
Haragudtam:
untam!

Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt.
Elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.

Tüzeknek táplálói
vagytok valahányan,
titokzatos lényetek
fénysugár az éjszakában.

Eljött ez a nap, mint minden évben
Hóvirág köszönt szerényen
Női szívet a szeretet boldogítja
Béke öleli át e szép napra

Felbőszült a tavaszi szél,
tép és rángat mindent, mit ér.
Nem nyugszik már napok óta,
légi útját zúgva rója.
 

Az én szívemben minden nap nőnap,
ez a márciusi csak kötelező!
Az élet egyház, hol a nő főpap,
s megvénül a férfi, mire belenő.

  Rólam köztudott, hogy másoknál elfogadom a modernizálódást, mivel három+három gyermekem van (lányaim, vejeim), a velük járó baráti körrel, de én magam azért megmaradtam igazi konzervatív nőnek. Ebben része volt az Anyukámnak is, aki apácának szeretett volna nevelni. Ettől azért kissé elfajzottam, tekintettel arra, hogy a XX. században születtem.