Hacsek: (az asztalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Adjonisten Hacsek! Miért olyan szomorú, mint akinek nem jutott dinnyeföld?
Hacsek: Adjonisten magának is Sajókám, de jó sokat!
|
Hideg van, pillámon csillan a jég
Fagyott ujjaim közt lobban az ég
Fázom, a szívem is csöndben remeg,
Míg a kismadár a fán didereg.
|
Az első napoktól nagyon félt. Igaz, hogy mindég is korán kelő gyerek volt, de tudta azt, hogy a gazdasszonyok a libákat már akkor az utcára engedik, mikor még csak a mennek az istállóba a teheneket megfejni.
|
Irgalmatlan jelent rejt a változás--
az utcai élet árulja kétes titkait.
Vértől zavaros térben élők élik
az élet megfeszített kínjait.
|
Korábban egy cikkemben megemlékeztem körorvosunkról. Akkor merült fel, hogy gyűjtsem össze a róla szóló anekdotákat, és örökítsem meg írásos formában is az utókornak.
|
Ragyogj, ragyogj legyőzhetetlen élet,
Velünk történő csoda, nem semmi ez,
Tetteinket valaki számon tartja,
Mikor kisodródunk arra a partra.
|
|
Ugye, már vártad régen,
tartogattad, babusgattad vágyaid,
lám a tavasz --színes köntösében
zöldben oldja már az élet színeit.
|
Ez, újév reggelén, édes Székely népem,
Féltő aggodalom hatja át a szívem.
Felnyitom a jövendő évnek kapuját,
Mely az elmúltból, a jövőbe vezet át.
|
v 01/03/16
Dáma Lovag Erdő...
Öröm,boldogság,szeretet
Ezt sugározza szívetek
Új év hajnalán,ragyogó szempár
S kiürült pohár
|
Hacsek: (dúdolgat, majd fel-alá járkál)
Sajó: (be) Szép jó napot Hacsek! Hallom, hogy dúdolgat. Van szövege is ennek a nótának, vagy már egy kicsit kezd bedilizni?!
|
Uram ne adj több éjt!
|
Egyszer felnövünk az éghez,
megértünk minden csodát,
és úgy érünk majd a fényhez,
hogy látjuk minden csillagát.
|
Azon a régi Szilveszter esten
Hirtelen meghalt az Édesanyám,
Az „ígéretes új év„ hajnalán
Már hiába kutattam, kerestem.
|
p 01/01/16
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzik az Ó Év
Szedi sátorfáját
Perceit számlálom
Nem is sajnálom
|
Ha megérintem kezedet, mosoly-ajkad
vágy-szeretetét sugározza szét.
Összegyűjtöm mindig, hogy együtt, fény legyen.
|
(Hacsek az aszalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Alászolgája Hacsek! Miért vág ilyen savanyú képet, mintha citromba harapott volna?
Hacsek: Alászolgája! Drága mulatság lenne, ha abba haraptam volna!
Sajó: Akkor harapjon valami olcsóbba! (nevet)
|
Minket ezek a hegyek neveltek--
palóc életünk felett az ég kékje.
Változás volt, ha láttuk, ahogy
kapaszkodik városunk szegény népe.
|
cs 12/31/15
Juhászné Bérces...
Nem vártalak, mégis itt vagy,
érkezésed kétséget hagy
a szívemben. Jó szándékú
jöveteled? Vagy végzetünk
|
B.Ú.É.K.
|