Egyél magyar sok-sok banánt
áhítattal manna gyanánt.
Nem ég adja, hajón hozzák:
azon terem – méltó hozzád.
Méltó ahhoz, ki a kertjét
gaznak adja, s álmot ver szét:
kert-hazának akarása
helyett földje lom rakása.
Hová lettek almafáid?
Átkozzák mind a gazdáit
kivágottan, eltüzelten,
őrültségtől istenverten.
Kiforgattad szőlőtőid,
mert fizettek rongy őrzőid.
Unokáid bora folyt el –
a jövődre sápadt Hold kel.
Akácodra fejszét fennek
megrontói jó mézednek,
s még tán te is nekilátnál –
„döntsd a tőkét” – kiabálnál.
Megmozdult a föld alattad:
ezer éved megtagadtad.
Elűz innen sivatagba –
málé magyar nézz magadra…
2017.10.27. Csorba Tibor