Természeti csapások, földrengések, árvizek;
S lásd: van újra összetartozás és erősödő hitek;
Összedőlt templomok, iskolák és otthonok; 
Mentett életek, gyermekek, csodák s romok…

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a történet szórol-szóra igaz. A szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

Olyan ez a világ,
mintha nem lenne
benne más
csak gyűlölet,

/ Soós Jolcsinak Felvidékre/

Három királyok elindultak
A fényes csillag utat mutat
Ragyogó csillagot követve
Rátaláltak a szeretett kisdedre

Mikor az égen fénylenek a csillagok
Megvilágítják ablakod!
Gondold azt boldog vagyok!
Boldog, mert enyém a fény
Mely szívedből világít felém!

Borús nyári nap volt, eső közelgett, mely fullasztó, párás forróságot tolt maga előtt.

Nem adom oda soha álmaimat
nekem remény életemnek kövei,
ha teljesítésük nem jól sikerül
belőlem hullanak lelkem könnyei.

Gyere tél,
csapjunk össze!
Belefér
nekem – jössz-e?

Amikor a nyugalom
kezét megfogja a táj,
szellő cirógatja 
a fákat

Hajdanán csőrfös kis lány voltam
Édesanyám arra tanított engemet
Mostanában jók, s nem rosszak az emberek
Reggelente tejet vittem egy öreg néninek
Konyhájában a falvédő szövege lepett meg
„Vissza-mindent ,Erdélyt vissza!”

Nem rejti jótékony lomb erdeim titkát,
a csapások, a szívek mélyére látok,
az igaz szavak elfogynak és oly ritkák,
eltévedtek az egykori jó barátok.

Feltépted egy régi könyv
kopott – poros fedelét,
csak azért, hogy olvassam
életem egy régi regényét.

Tojásra leltem –
mosolyt sugárzó
kék ellipszoid.
Költő vagyok, hát
fészkembe tettem –
bár szerény, szolid.

Ó magyarság Te áldozati bárány!
Miért téged áldoznak fel
Az emberiség oltárán??

Az új esztendőre azt kívánom Néktek,
tenger virág nyíljon, amerre csak léptek.
Legyen szívetekben sok öröm, s ne bánat,
kacagás, s ne sírás töltse be a házat.

                        Szófacsaró mese

Hófehérke nagyon elsápadt, amikor a vadász a sír-dög-rét nádasában megásatta vele. Térdre, imához, majd mögé állt, mint az ISIS mesterlövészei a portfóliós reklámfilmjeikben.

A tárgyak közül az ajándékok hosszú
sora, kapott, vagy adott mindenség,
felkerül a polcokra, s ott szunnyadozik.

A még hosszú téli éjszakák alatt
Tágul a csend, létem jégvirágai
Mint amnéziás gondolatok nyílnak,
A múlt a fejemben, mégis távoli.