Én úgy halok meg,
ahogy éltem,
sallangmentesen, 
szerényen,
bár életem 
szélsőségmentes,
voltam csalódott
és szerelmes.

Voltam vidám
és szomorú,
engedékeny
és szigorú,
voltam ifjú,
s vagyok öreg,
mondd versemet
ki érti meg?

Nektek írtam 
és magamnak,
s ha egyszer majd
a lelkem elhagy...

Én úgy halok meg,
ahogy éltem,
sallangmentesen, 
szerényen.
Rólam majd
senki nem beszél.
Hamvaim 
szétszórja a szél.