Ott vagyok mindig, az álmodók között,
a sötétség kalandorai, bűvös csapatában,
hegytetői fennsíkon, ahonnan körbelátni,
mi történik köröttem, széles nagyvilágban.

Arany permet hull, látom az éji sötét kupolát,
fent a fekete kárpiton, megelevenedik a világ,
ott látom történelmünk, sok-sok epizódját,
de a főhelyen gyermek Krisztust és Máriát.

Gyermek unokám kezét fogom, biztatom őt,
ne féljél gyermek, magyaráznám ezt a csodát,
ez az Isteni teremtett, csodás nagyvilág,
így mutatja nekünk, örömét, minden bánatát.

Ez egy, az éjszakai álmok, furcsa világából,
ekkor sajnáltam, a reggel szemeimet nyitotta,
hogy nem álmodhattam tovább, hát felkeltem,
de az álmot nem feledtem, elmémet megvilágította.

Írta-Varga István- Barcs-2017. 07. 28.