Csip-csöpp-csip-csöpp,
hangtalan eső ha szitál,
ez a borongós idő, kihat
kedélyemre, mely oly zilált.

Mélázva szövöm gondolataim,
olykor csend, békesség honol,
keverék kutya bokor alá bújva,
míg egy másik, ugat valahol.

Gondolataim – szinte hirtelen,
oly éberen cikázni van kedvük,
erdei lak, meghúznám magam,
mondhatnám, remetévé lettünk.

De nem, unalom mi úrrá lett,
lassan porciózza ásító adagját,
szusszanásnyira pamlagra dőlök,
álmomba folytatom, időnek múlását.

Varga István-Barcs. 2017,