Most irányított ellenség tör védtelen hazánkra
Bezárkózik előttük, ki koborló sereget látja
Mert hősök hazájukat nem hagyják veszni
Ezeknek könnyebb inkább útra kelni
Ki szereti hazáját nem menekül
Nem hagyja a gyengéket védelem nélkül
Szembe szállnak, harcolnak az oroszlánnal 
Csak a gyáva hagyja hazáját a bajban magára
Pénzzel zsebében hódítja a világot
Hazáját veszni hagyja, gyermeket és aggot

Ó turul madarunk, dicső büszkeségünk
Szétzilált nemzetért, bús magyarokért, szállj ide 
Szólítsd a magyart veszedelem közeleg, fogjon össze
Ha most nem tér magához,elvész mindörökre
Te tudom visszatérsz a hívó szóra
Figyelmezteted hazánk, ne legyen koporsója
Harang zúgásával elűzöd felőle a vész fellegét
Mint régi korunk hős vitézei várainkat védték
Nagy szükségünk van most az összefogásra
Hazánk védelmére, s nem elfutásra 

Sűrű, fekete fellegek gyülekeznek felettünk
Vad, pusztító zivatarok áldozatai leszünk
Kufárok hada, osztja szorozza vérünk
Istenben bízhatunk, s benned nemzetségünk
Hatalmasok még nem mondták ki a végszót felettünk
De, ha így megy tovább pusztul drága népünk
Nem lesz aki a figyelmeztető jelet megadja
Ha Te is elrepülsz a pusztító zivatarban
Mária országa népek oltárán fel lesz áldozva
Fohászkodva kérlek ne engedd, hogy elvesszen a haza

2O15.O7.29. Mosonmagyaróvár.

Béke Nagykövete