Egy nyári langy meleg éjszakán,
ültem a templomtéri park padján,
épp arra jöttél, előttem megálltál,
köszönésemre, puszival válaszoltál.

Így mulattam az esti időt veled,
mellém ültél, majd beszélgettünk,
oly gyorsan múltak percek, órák,
ezt észre sem véve, egymást öleltünk.

Csókjaidat forró lávaként ontottad,
bársonyos testeden ujjaim siklottak,
horizont keleten már lassan pirkadott,
hazafele lábunkat, harmat mosdatott.

 Varga István-Barcs.