Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Cikkek

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Őszi erdőben

Rovatok: 
Vers
Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő, szinte beszél!
 
Kik zokognak nagy titokban?
Talán gyermek, kit nem véd paplan?
Vagy egy sötét ősi ellen?
Készül, hogy meglepjen!
 
Fúj a szél, lombot rázza
Ariamta
Ariamta képe

sejtelmes éjszaka

Rovatok: 
Vers

lassan csend borul a tájra
a nap is nyugovóra tér
nem várhatsz itt semmi másra
de az éj csendje elkísér

halkan susognak már a fák
titkokat rejt az éjszaka
az erdő egy álomvilág
csodákra nyíló ablaka

jöjj velem, hív az álomár
elviszlek messze, csak ne félj
elviszlek, hol a csoda vár 
hol mesés a sejtelmes éj...

Ariamta
Ariamta képe

a hóvirág ébredése

Rovatok: 
Vers

míg bátran előtör a föld hűs rejtekéből
kicsi fejét félőn a nap felé fordítja
semmi kétség, nincs bánat eljövetelétől
hisz tavasz hírnöke, mindenki őt áhítja

2022. június 1.

Kép: Pixabay ingyenes képek

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Utolsó hulló könnycsepp

Rovatok: 
Vers

(Vincze Ferenchez - férjemhez)

Utolsó könnycsepp arcodon
Utolsó sóhaj, kiért, tudom
Utolsó kézfogás, elengedni fáj
Arcod, szemed megüli a homály

Beszélek hozzád, könnyezel
Nincs hang, mely felemel
Csak egy könnycsepp, mely üzen
Úton vagy már, jó Isten átölel

Ritmike
Ritmike képe

Éjjel-Hajnal-Nappal

Rovatok: 
Vers
Éjjel
 
Komor sötétben bolyongott
tapogat, mint világtalan
csak emlékeket foltozott
éji részlet hiánytalan.
 
Hajnal
 
Kámforrá vált már a hajnal
szerelmes üzenet helyett
gyűrött és áztatott arccal
hagyott nyikorgó levelet.
 
Nappal
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Turul madár, turul madár!

Rovatok: 
Vers
Turul madár, turul madár!
Nem ártottál te senkinek
Mégis néha szárnyad, lábad
Törik, zúzzák, verik egyesek
 
Turul madár, te a magyarság hű madara!
Ne szállj messze, szenvedésed mindenki látja!
Hozz nekünk reménységet!
Béke, szeretet, hit kell a magyarnak!
Ariamta
Ariamta képe

hogyha nekem szárnyam lenne...

Rovatok: 
Vers

hogyha nekem szárnyam volna
tudom, messzire repülnék
ahol a nap megcsókolna
oda mindig visszatérnék

hogyha nekem szárnyam lenne
nem törődnék már semmivel
elszöknék, s a nap lemenne
élnék az éj rejtelmivel

hogyha nekem szárnyam lenne
nem repülnék, megértettem
szívem végre megpihenne
tudnám, hozzád megérkeztem

Ariamta
Ariamta képe

köd

Rovatok: 
Vers

fázósan bújt össze két kis faág
dércsípte törzsükön sok jégvirág 
súlyuk alatt a földig hajolnak
leveleik a ködbe olvadnak

érzik már, az elmúlás közeleg
hullámzik fenn a felhőgörgeteg
fehér fátylát teríti a földre
búcsút int a nyárnak egy időre

2022. március 22.

Ritmike
Ritmike képe

Fájdalom

Rovatok: 
Vers
Uralkodik a fájdalom,
hatalmasodik agyamon.
Fel-alá járkál gőgösen,
gyarlóan játszik testemen.
 
Kötél-táncol idegemen,
kétségbe taszít lelkesen.
Űzi a jó gondolatot,
megkeseríti a napot.
 
Gyógyír utánad kapkodva,
borogatás az arcomba.
Ritmike
Ritmike képe

Mókuscsalád

Rovatok: 
Vers
Lassan a nyár elköltözik,
pompás színekbe öltözik, 
szél ágak közt kócolódik,
mókuscsalád szorgoskodik.
 
Gyűjtöget makkot s mogyorót,
a kamrájába minden jót, 
jöhet most már a zimankó,
a kis mókusnak csuda jó.
 
Hullanak a falevelek,
fészeklakók dideregnek.
Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Diószüret

Rovatok: 
Vers

Kanyargós a  Pilisi hegy völgye,
ózondús, szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,        
lombját rázza a nagy szüreti láz,"  
hasadva ajtót nyit  burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.

Ariamta
Ariamta képe

A színek varázsa

Rovatok: 
Vers

"Tied lesz a színek egész kavalkádja,"
a háborgó víztükör dús, fodros árja,
tied lesz az ég vörösben fürdő kékje,
a zöldben úszó hegycsúcsok szenvedélye.

Tied lesz a sárga és lila varázsa,
a tűzpiros egyre csak izzó parázsa,
tied lesz az ezüst és szürke meséje,
a csilingelő arany csábos zenéje.

Ariamta
Ariamta képe

Pimpónya

Rovatok: 
Vers

A felkelő nappal életre kelsz,
bimbóid nyitod, a fényre figyelsz.
Feletted az ég még oly halovány,
lassan nyújtózol, ha szól csalogány!

Aztán szépen, mosolygva kivirulsz,
ernyőcskéiddel szellőhöz simulsz.
Hagyod, hogy a nap simítsa arcod,
de hallod, kongat lélekharangod.

Kovácsné Lívia

Újra itt a hajnal

Rovatok: 
Vers

Újra itt a hajnal, mely bíborköntösét ránk teríti,
és egy szebb, reményekkel teli nappalt hoz el nekünk.
A hajnali csend még itt jár körülöttünk,
és megnyugtató, szép reményt ígér a mának.

A hajnali nap első sugara  az augusztusi nyár 
megszelídült gyermeke.
Már nem forró, inkább hűvösnek mondanám,
de jól esik ez a hajnali simogató szellő.

Kovácsné Lívia

Temető

Rovatok: 
Vers

A krizantémok sokszínű szirmai 
fejüket büszkén tartva köszöntik
a temetők esti csendjét.
Halottaink emlékére
virágdíszbe öltöztetett temetők
borostyánindáival átszőtt sírjai fölött
imádkozunk.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Árpád ősi fája (Hédervár)

Rovatok: 
Vers

(Hédervár)

Ragyog az őszi napsugár
Hazánk, Árpád ősi fájára
Minden ősz hullajtja levelét alája
Kereszt árnyéka vetül le oldalára

Minden tél elaltatja
Zúgó szél altató dalát fújja
Ősszel nem alszik el örökre
Tavaszok új leveleit festik zöldre

Ariamta
Ariamta képe

felhők felett, szabadon

Rovatok: 
Vers

egy gomolygó, fehér habfelhőn ülve
nézek a mélyben elterülő rétre
tudom, csak egy lépés, s máris repülve
zuhanhatok le, a csábító mélybe

de jó volna elszállni a vad széllel
szárnyat széttárva, suhanni szabadon
versenyt villogni a tűző napfénnyel
s megpihenni egy távoli havason

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Ó, hogy szalad az ősz

Rovatok: 
Vers

Ó, hogy szalad az ősz
Nagyon sok a dolga
Segít neki a nap sugara

Festegeti a tájat színesre
Boldog tőle az ember szíve
Ködök ereszkednek a tájra
Harmatcseppek gyöngyként

Hullnak a pókhálókra
Lábunk alatt levélszőnyeget terítve
Búcsúzik az ősz sietve
S én nem tudok betelni vele

Kovácsné Lívia

Értünk

Rovatok: 
Vers

Értünk ragyog sok száz csillag az égen.
Értünk világít a tejút már oly régen.
Értünk szól az éjjeli imádság.
Értünk csordogál a tiszta vízű forrás.
Értünk száll a madárdal hajnaltájt.
Értünk nyílik a sok virág a réten.
Értünk zeng a mennyekben a csodás ének.
Értünk szól az Isten áldása,
mely örök szerelmünk záloga.

Kovácsné Lívia

Kertek alatt oson az ősz

Rovatok: 
Vers

Augusztus  közepe van és még tűz a nap ránk,
de az esték hűvösek már.
A természet így érzékelteti, 
nemsokára itt az ősz.
Hullanak a megsárgult levelek,
és beérett a sok ízletes gyümölcs,
mely télre eltéve  majd a nyarat juttatja eszünkbe.
A szőlő fehér és rubinpiros termése,
mint igazgyöngyök egy csodás nő nyakán,

Oldalak