addig szeresd őt, amíg lehet
addig öleld, míg megteheted
addig fogd két kezét szorosan
amíg még foghatod, boldogan...

de ha elment, te árva maradsz
hiába hívod, rá nem akadsz
átkarolnád és hozzá bújnál
már késő... érte gyertyát gyújtsál

2022. május 9.

Kép: PxHere ingyenes képek

"Hegedülnek, szépen muzsikálnak,
jó kedve van az egész világnak."
Bármilyen is az emberek sorsa,
dalolnak a szép muzsikaszóra.

Gyorsabb után hallgatós a nóta,
könnyek hullnak, szomorú a strófa,
ha boldogok sírnak örömükben,
húrok hangja rezdül a lelkükben.

Álmodtam egy szebb jövőt,
melyben mindig béke, csend
és nyugalom van,
de nincs benne könny,
szenvedés és fájdalom.
Ahol minden édes és nem keserű.

Álmodtam egy szebb jövőt,
ahol béke van, és soha többé nem lesz háború.
Ahol nem bánt ember embert,
még szavakkal sem.
Legyen szép szó, amely 
minden szívhez egyformán szól.

Voltam én is szép, ifjú leány,
ki önfeledten táncolt szerelmes párja oldalán
és boldog volt,
szíve szárnyalt, mint a kolibri
a mézédes virágok szirmai körül.
Voltam dolgozó nő,
boldog ANYA,
aki gyermekét nevelte a jóra.
De aztán jött a szenvedés, a kín,
s megjártam a poklok poklát.
Jártam a fény kapujában,

"Itt az ősz! Itt az ősz,       
Szőlőhegyen jár a csősz."   
Madarak csapata
Odaszáll az illatra.

Riasztó lövésre
Felszállnak a kék égre.
Az égi utakon
repülhetnek szabadon.

Szüretelők dala
Száll szerte domboldalra.
Puttonyok megtelnek
És friss mustot préselnek.

Dombocskáim között a tölgyek felett lemegy a nap,
A természet érzi, megállíthatatlanul közelít az ősz
A hatalmas erdő öles fái ringanak az esti szélben
Helyenként felbukkan még néhány kis színes virágszál.

Őszi, fáradt nap sugara simogatja arcomat,
dédunokám mosolya ad vidám napot ma.
Két szép szeme, ha ránk nevet,
nálunk boldogabb senki nem lehet.
Kis legényke , kis Levente,
életünknek reménysége,
öröm nekünk terád nézni,
ifjú korunk megidézni.
Nőjj nagyra Te piciny csoda,
életednek boldogság legyen az otthona,

Vártam, úgy vártam,
hogy újra sétálj velem,
Otthon, ahol élünk,
az erdő vár, hisz ő van értünk.
Színt vált a fű, a fa, a virág,
az őszi erdő száz színével minket vár.
"Itt születtem én ezen a tájon"
a boldogságomra is itt vágyom.
Oly jó most is sétálni veled,
érezni ma is a szerelmed.
Ez az otthonunk,

Ha kezed a kezedhez ér,
rajtam egy villám cikázik szét.
Ha szemem a szemedbe néz,
nekem az oly sokat ígér.

Ha hozzád bújok csendesen,
s a két karod féltőn átölel,
nem kell a sok beszéd,
ha csókod a számon ég.

Maradj velem kérlek,
amíg tart ez az élet.
Szeretlek téged.

Itt van újra a színpompás ősz,
olyan, mint egy gyönyörű dizőz.
Ifjak szívén sebet ejt.
Szél úrfi karolja derekát,
s pörgeti rajta a levél szoknyát.

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,"        
A napfényben  simulnak egymás szirmához. 
Mintha a kert egy nagy virágcsokor lenne,  
Hortenziák szíve illatozik benne.   

A tarka színek melengetik szívünket,    
Tücsökzene mámorító a lelkünknek.
Érzések húrjain ül a táj szépsége,
Nem is gondolunk még a jéghideg télre.

Az aradi vértanúkra  emlékezve

A téma választott mindig engem.
Az átélés szabad formája
ott szalad akkor is, ha vádol
nem gáncsol, csak rossz a szerepem.

A múltból lehet meríteni,
csak tisztogatni kell sokat,
azt a kevés fényt megtalálni,
s leírni a meglelt sorokat.

Fenn a hegyen kicsi ház,
fenyves erdő öleli át.
Ha rá gondolok, szívem gyorsabban dobog,
itt voltunk mi nagyon boldogok.
"Ki a fenyők lélegzetébe belekóstol,
s szívét gyógyítja fenyves harmatával",
sohasem feledi, örökké szereti.
A fenyők illatát elviszi messzire a kósza szél,
mely régi idők emlékeiről mesél.

Sárgán izzik az őszi nap korongja,
a tájat sugarával simogatja.
Fantasztikus színkavalkádot varázsol az ősz a tájra.
"Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
hol lenge zene, hol veszélyes szenvedély."
A szenvedély, mely elragad,
szívedben egy dallam megmarad.
Visz a képzelet messzire,
egy megálmodott szerelembe.

Várom hívó szavát az esti szélnek,
hullanak a falevek, itt van újra az ősz,
a fák levelei színes ruhába öltöztek.
Várom hívó szavát,
s a szívem gyorsuló dobogása jelzi,
hogy gondolatod nálam jár,
érzem a rezdülésedet,
a leheletnyi csend csókját,
az őszi rózsák színpompás mosolygását,
a katicabogarak hét pöttyét,

Most kellene, hogy a karod átöleljen,
most kellene, hogy szeress szerelemmel.
Most várok nappal és éjjelente rád,
most kell, hogy csókolj, az éj itt van már.

Most add nekem, amire vágyom,
amit úgy kívánok.
Most vágyom öledbe bújni,
mindenem neked adni,
most kívánlak szerelemmel,
most add nekem, amit nem szégyellek.