lassabban dobban
a Föld szíve csendesül
halk harang szól

halk harang szól
színes pongyolájában
belibben az ősz

belibben az ősz
aranyló nappal bélelt
hintaágyba dől

hintaágyba dől
majd lassan magára húzza
ködtakaróját

2022. szeptember 8.

Félelem gubanc
tekereg a szívemben,
kioldhatatlan.

Akkor szól egy hang
„- A félelem elválaszt.
Mindig bízz bennem!”

Csendesül a csend.
Nyugalom zár karjába,
Isten velem van.

Ő mindig itt van.
Hogyan felejthettem el
a szeretetét?

2022. szeptember 9.

nincs többé magány
hiszen itt vagytok velem
fogjátok kezem

fogjátok kezem,
mikor zuhanni készül
a szív, a lélek

kapaszkodj te is,
amikor a magányod
szakadékba ránt

szólj, itt a szívem,
hallgatom szavad - küldöm
vigasztalásom

összekapcsol már,
- Isten szerelmes szíve
dobban lelkünkben

Éjjel, ha a csillagokat számolom
Gondolatom csak feléd jár, angyalom
Bánatomat majd a párnámba sírom
Olykor-olykor az égi Urat hívom

Veronika egy kedves írónő,
kinek a foglalkozása volt óvónő.
Sok gyermeket nevelt szeretettel a jóra, a szépre,
meg is lett az eredménye.
Felnőttek már azok a gyerekek,
és őrá szívesen emlékeznek,
hozzá most is sokan visszamennek.
Tanácsait megfogadják,
a nevét mindig áldják.

Mondjátok el gyönyörű petúniák,
lelkem oly nagyon miért fáj.
A teraszon állok s nézek a semmibe,
várom vissza azt, ki szó nélkül elment messzire.
A virágok illata
s a fák ágacskái között trillázó madarak
hozzanak szívemnek vigaszt.
Egy pohár bor, bordó színe,
a bódító illata, finom íze
adjon a szenvedésemre választ.

Az őszi napsütés még melengeti a fák vörös,
sárga leveleit, melyek szép csendben
az őszi szél ölelésében avarszőnyeggé válnak,
s puha paplanként betakarják a tájat.
Már a nap sugarai is vesztettek erejükből,
s inkább langyos az őszi napsugár simogatása,
de oly jó élvezni az indián nyár szépségeit.
Lassan, de biztosan jönnek a hűvösebb napok,

Versek, prózák az oldalon,
szívesen látogatom, olvasom,
életek, öröm, remények,
mind egy dallam, mind egy ének.

Nevek, fényképek és arcok,
írásokban életek, harcok,
elmondanak gondolatokat,
a sírós és boldog napokat.

Olvasom a verseit,
megérint a tartalom,
sorain szemem szalad
a gyönyörű dallamon.

Szépnek lát világokat,
kedvesek a szavai,
benne van törekvése,
és az elért útjai.

Néha lágyan elringat,
máskor viharos, éget,
érzem, ki írta őket,
egy boldog, öreg lélek.

Az idő kerekében "Rabszolga" az ember
"Magányos cédrus"-ként tengeti bús életét
De a "Nyári holdfény"-ben éled végtelenszer
S "Elmerengve" keresi holnap ígéretét.

"A dal ereje" segíti életre kelni
"Úttalan utakon" végül majd célhoz érni
"Szárnynélküli angyalok" csábos bűvkörében
Mint "Elhajított kő" remélni öröklétben

Személyesen sajnos nem ismerem,
de műveit régóta kedvelem,
évek óta szívesen olvasom,
hisz ő maga a szépirodalom.

Mindenkihez van egy kedves szava,
míg verseinek színe és java
az életről szól, kendőzetlenül,
hű tagunk már rég, rendületlenül.

Élednek lassanként az éji manók
Gondűző, álomhozó égi lakók
Bekapcsolják ezer lámpásuk fényét
Onnan kívánnak nyugodalmas jó éjt

Éjjel beosont az ősz kertembe, s reggelre
villámgyorsan ecsetjével átfestette
gyönyörű varázslatos őszi színekre.
A sárga, a vörös, a barna,
itt-ott kevés zölddel tarkítva.
Csodálatos színorgia,
a természet varázsolta.
"Itt van az ősz, itt van újra,
s szép, mint mindig énnekem..."
Én az őszi színeket is nagyon szeretem.

Hegyek ormán, erdő szélén
tölgyfa ruhám őszi színben pompázik,
megcsodálja nyuszi, mókus, sünike, 
dicsérik is, milyen szép
őszi ruhát vettem fel.

Sárga, piros, rozsdabarna
díszítik a ruhámat,
a megérett makkjaimat
mókuska viszi az odujába.