(férjem, lovag Vincze Ferenc emlékére)
          (+2022.09.04.)

Visszatértél hát szeretett városodhoz
Örökre, csendben megpihenni,
Hol nyugalmat ad a föld,
Pihenésed nem zavarja senki!

Szeretted városod, alkottál benne,
Visszatérted harangszó köszöntötte.
Te szólaltattad meg régen lelkét,
Gépeket rászerelve!

Tanítottál, könyvet írtál, terveztél, dolgoztál,
Szeged városában is alkottál.
(És Budapest, Mosonmagyaróvár)
Szívvel, lélekkel mutattad az utat,
Sok diákod követte a főiskolán, egyetemen tanításodat.

Áll még a házunk, két kezünk munkája,
Újszegedi platánfák köszöntenek rája.
Csendesen andalog a Tisza közelében,
Alkotott munkánk visszaköszön tükrében.

Megtettél mindent a kiszabott időben,
Hogy alkottál, tanítottál az országban, már feledőben.
Eliramlott az élet, elmentek barátok,
Elfelejtették már lassan neved, munkásságod.

A család szívében örök, nagy fájdalom.
Tiéd Szeged városában az örök nyugalom.
Fájdalom sírodon koszorúba fonva,
Érted égjen az emlékednek gyertya.

Nyugodj hát békében, Isten is így akarta!
Szeged városod tested befogadta.
Érted hull a könnyünk, érted szól az ima,
Hogy szerettél, alkottál, munkálkodtál
Nem FELEJTÜNK soha!

Mosonmagyaróvár, 2023.  július 1.