Még fáj a szív,
reszket a sok lélek,
az árnyak megnyúltak,
remegnek az utcai fények,
könnycseppet ejt az éjszakai harmat,
telihold ragyog az égen ezen az éjen,
sok csillag vigyázza lépteit ébren.
Tücsök cirpel az éji csendben
egy csodálatos szép szerenádot,
kutya vonyít, legyen áldott.
Szememre nem jön álom,
a csendet hallgatom.
A csend szava szívemre hat,
érzem rezdülését, halk sóhaját,
melyet az éjszakai szél lágyan,
szinte észrevétlenül libbent tovább.
Az éjszaka csillagai fényesen ragyognak,
nézem őket ábrándozva,
mutassanak utat,
merre menjek,
hogy a helyes útról nehogy letérjek.
Csend lett, néma csend,
angyalszárnyak suhogását érzem szüntelen körülöttem,
vigyáznak rám, úgy hiszem.
Bár beszélni nem tud a csend,
de mégis értem szavát,
neki is fáj, hogy így elvadult ez a mai világ.
Eső mosta le az út porát,
néhány esőcsepp a bokrok alján megmaradt,
és csodálatosan csillog a sötét éjszakában.
A szentjánosbogarak csillogó kis szárnya,
mint sok kis lámpás, cikáznak az éjszakában.
Gyönyörű nézni őket,
apró fényük mily kedves nekem.
Lassan itt az éjfél,
hiányzik egy puha, simogató kéz,
mely elaltatna,
szívem sem fájna annyira.
Ha rajtam múlna,
megölelném a világot,
adnék mindenkinek igaz boldogságot,
szeretetet, békét, nyugodt, gondtalan életet.
Reggel, ha majd pirkad az ég alja,
és a csodás hajnal a fényét nekünk adja,
s fény, az Isten áldotta fény
szívünknek ad új reményt,
lelkünk megbékél,
új nap kél!

2023. július 5.