Szép lassan elöregedik az országunk,
kevés a fiatal,
sok az öreg.
Minket körbevesznek a határok,
sok fiatal boldogulást keres máshol,
van, aki kívül szeretne élni,
van, aki belül
boldognak lenni.
Esténként a teraszra kiülni,
a csendet hallgatni,
amikor a bokor levelei
között egy tücsök kezd hegedülni.
Megöregedtünk, a hajunk egyre fehérebb lesz,
már magasak a küszöbök is,
a lépcsők előtt megállunk,
mély levegőt veszünk,
mielőtt fölfelé megyünk.
Már nehezen mozgunk, fáj mindenünk,
kívül és belül.
A járdaszélek magasak,
előttük megállunk,
mielőtt majd lassan a túloldalra indulunk.
Előttünk már sok az akadály,
oly sok a homály,
mögöttünk az egész életünk,
mit jól, vagy rosszul,
de leéltünk.
A szobánk sarkát már nem számoljuk,
a pókokkal is jól megvagyunk.
Kizárjuk már magunkból a rosszat,
szívünkbe bezárjuk a jót,
bár sok minden bosszant,
szeretjük a jó szomszédokat.
Gyorsan telnek az öreg napjaink,
ha fentről hívnak,
mi már oda is boldogan megyünk,
sőt, szárnyak nélkül repülünk!

2023. június 29.