k 10/04/22
Bíróné Marton V...
Lelkünk élete végtelen,
a családunknál kódolva,
úgy gondolom, nem véletlen,
kiknek mása az unoka.
Vigyázzunk tehát lelkünkre,
létünk nagyon ne szennyezze.
Fehér legyen annak tükre,
mint virágszirmok levele.
Napjainkban ez nem könnyű,
az egész világ nagy gondban,
mindenki csak annak örül,
ha család, rokon mind jól van.
|
Virág helyett szavakat szedtem egy csokorba,
ma is gondosan rendezgetem szépen sorba!
Tettem bele még illatozó százszorszépet,
egészséget, boldogságot kívánok néked!
Tűztem hozzá oly ritka minden színű rózsát,
pompás illata feledtesse szíved búját!
Szeretet szalaggal kötöttem át a csokrot,
|
Ott feletkeznék
hol legszebb árnyalata
a kéknek azúr.
|
Ki-
nyitja
még álmos
barna szemét
a kis gesztenye.
Még
hordja
nagy tüskés
zöld kabátját
a vadgesztenye.
A
tüskés
burokból
megszületett
gesztenye herceg.
|
h 10/03/22
Bíróné Marton V...
"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép mint mindig énnekem."
Palástját magára húzva,
Árnyékol a fényeken.
Észrevétlen lopakodva
Este a ködszitával.
Párát hint a falombokra,
Fátyla alszik a tájban.
A harmatcseppek csillognak
Reggel a fénysugárban.
Színes, tarka ruhát hordnak
A fák, bokrok, fűszálak.
|
Elrejti magát a színes púder mögé,
tükör előtt bámul, jól takar a festék,
sötétbe zárt lelke talán még az övé,
elbírja még azt a hosszadalmas esték.
Szépen az ajkát vastagítja a bohóc,
és már eltüntette arca vonásait,
az artista melegít, torkában gombóc,
vakmerően feszegeti határait.
|
v 10/02/22
Bíróné Marton V...
Érezted már az őszi napsütést,
mikor az langy melegen simogat,
szívedből édes éles rezdülés
pengeti meg a lélekhúrodat.
"Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
hol lágy zene, hol vészes szenvedély,"
s jókedvű játékos varázslatként,
sok falevél forogva hull feléd.
|
p 09/30/22
Bíróné Marton V...
Csillagok az égről Gold Pen-be hulltak,
Ildikó szívedben balzsamként gyúltak.
Augusztus is mosolygós volt neked,
Versírást, olvasást együtt élvezted.
Nélkülük már nem is tudnál meglenni,
Ihletet itt, köztünk imádod lelni.
Nem fontos számodra hányadik leszel,
Szereted tiszta szívből, amit teszel.
|
p 09/30/22
Bíróné Marton V...
"Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,"
Olyan érzéketlen szívem,
Csalódtam, pedig rég hittem,
Hogy örökké tart szerelmünk,
Boldogság lesz a kenyerünk.
Démon bájolta szellemed,
Az életem csak tengetem.
Ma a hold, mikor meglátott,
|
cs 09/29/22
Kovácsné Lívia
Az este leple alatt éj leánya szépen,
halkan beosont a kis szobámba,
arany haja csillogva
csodálatos fényt szórt szét az éjszakába.
Földig érő szép, fehér ruhában,
csillagok fénylő sugarával
beragyogta a szobámat,
két szép szeme rám tekintett,
azon nyomban megigézett.
|
cs 09/29/22
Kovácsné Lívia
Kérlek, szeress kedvesem,
legyek a felkelő napod, az éltető erőd,
a mindened neked.
Kérlek, szeress, ne engedd a kezem el,
legyek frissítő patak, mely oltja szomjadat,
legyek rózsa, mely nyíló kelyhét neked bontja,
legyek ízletes finom falat, mely éhségedet csitítja.
|
S még egy forró csókot röptetsz,
lágyan megsimítod karom,
de már gyakran ejtesz könnyet,
Ó, hogy elhagy? Nem akarom!
Színpompás ruhád felöltöd,
és még táncra perdülsz egyszer,
táncolsz, míg jő a szürke köd,
majd tova ereszt, hisz ismer.
Menned kell, elfogyott erőd,
|
k 09/27/22
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzik az ősz, hull a fának a levele
Szomorú, bús a cinege éneke
Keresgél, kutat a bokrok alján
Őszapó neki is rejteget valamit, talán
Jobb lesz tőle a kedve
Kis cinege, árva kis madárka
Én szomorú vagyok, gondolva az elmúlásra
Hull a könnyem, de senki ne lássa!
|
k 09/27/22
Kovácsné Lívia
Mit ér az élet, ha nincs kivel beszélned,
magányod vermébe esve zokogsz elkeseredve.
Sokszor azt hiszed, vége, nincs az életednek értelme,
nem szeret senki, ki érted tenne valamit,
hogy kihúzzon a gödörből, s hogy a fény felderüljön.
A magány hálója indáival már körbefont,
s hogy mikor fojt meg, nem tudjuk,
még próbálunk szabadulni,
|
k 09/27/22
Kovácsné Lívia
Nézd, kedvesem, feljött a sok csillag az égre,
hisz nekünk égnek,
nekünk s az emberiségnek.
Oly hálátlan e világ,
|
|
ma ilyen időket élünk...
önzés és nyílt harácsolás
napról napra jobban félünk
ideje, jöjjön változás
nyomorba döntött milliók
nélkülöző sok-sok gyerek
sárba tiport illúziók
egyre sokasodó terhek
romos, roskadó kórházak
alulfizetett személyzet
inkább már csak hullaházak
mit felzabál az enyészet
|
Szeretem a színeket a rozsdálló őszben,
aranytól s barnáig, van benne bőven,
erdő fái lombjaikat elém terítik,
az őszi szeleket már nem szelídítik.
Potyognak a fénylőhéjú gesztenyék,
rugdossák a gyermekek szerteszét,
zsebük tele, jó lesz dísznek egy tálba,
vagy pálcika embernek holnap óvodába.
|
h 09/26/22
Dáma Lovag Erdő...
(Ukrán-Orosz háború)
Hát nem volt elég a vírusháború?
Szívetek egymás iránt haraggal dúl
Ismét a magyarok szenvednek ártatlanul
Pedig vétkük, csak származásuk
Kegyetlen az elnyomásuk!
Meg kell tagadni magyarságuk!
S rájuk is zúdul a háború!
Szűnjön meg a kegyetlen háború!
Ne szedje áldozatait!
|
Égszínkék tenger tükrében
Göndör bárányfelhők úsznak
Bundájuk fehér fényében
Olvadnak a napsugarak
|