(1956.10.23.)
Hallod a zenét, s a néma csendet?
S mi mögötte zajlik, a vészes üzenetet?
Mi történik az országban?
Kitört a forradalom!
A puskaropogást hallom.
De a zene csak szól, hol halk, hol crescendo,
A lélek változó ritmusát hordozó.
A lassú, a halk és erős változatát,
Mi zajlik künn a falakon túl, s tovább?
Nagy dolog történik veled, édes Hazám,
Meddig bírod a tankok sorának áradatát?
S ifjak, vének bátran védnek, remélnek,
Szabadságért életüket adják, nem félnek.
S szól a zene sejtelmes hangján,
Egy ország vérzik el harcok során.
Csend, azután elhalkul a zene,
Az utca kövén folyik az áldozatok vére.
Mi történt, vége, vége, mindennek vége!
Nem, rádióban megszólal egy hang, egy ismerős,
„Segítsetek, segítsetek”! Egy segélykiáltás, sietős,
Nagy Imre miniszterelnökünk hangja.
Mi ez a hang?
Mi történt odakinn az utcán?
Most vérzett el Hazánk, s ezrek a kínpadján.
S vészes ez a csend, aztán a zene.
Eljött a vég, mindennek vége.
Sír a lélek, menekül a hős.
Jaj a szívnek, ez a zene oly ismerős.
S tankok áradata zúdult a fegyvertelen népre,
Dübörög a föld a tankok alatt.
Szétlőtt a főváros, de vidék még nem adja fel.
Az áldozatok vére az égre kiált fel.
Tisztára mossa a gyalázatot vele,
Sír az októberi égbolt, nap lehunyja szemét.
Sír az ég az áldozatokért.
A zene crescendot játszik, eljött a vég.
A gyávák elárulták az országot.
A forradalom elbukott, s lehunyta szemét.
Mosonmagyaróvár, 2015. október 26.
