Mivé lesz egy ház, ha kihal belőle az élet,
minden, mi volt, az enyészeté lesz,
visszaveszi az erdő, mit elvettek tőle,
csak falak maradnak, indával benőve.

Tölgyek, fenyők közt megbúvó romok,
néha azt érezzük, sok ott a titok,
pedig csak elhagyott, nem lakja senki,
egy régi hangulat fonja át, körbelengi.

Lábnyomainkat avar takarja,
már nem lelni arra a régi padra,
ahol álmodtak, csillagokat néztek,
miközben szólt bűvös madárének.

Kóbor lelkeket is vélünk látni,
vagy elveszett kincseket találni,
pedig csak szél játszik a bokrokkal,
a magasra nőtt dús lombokkal.