Szerelem tengerében veled oly jó volt elmerülni,
mindent, ami fájt,
ami bántott, azt jó volt elfeledni.
Szeretni pőrén, meztelen,
ahogy az Isten minket megteremtett,
oly tisztán, mint a templomi oltár,
a hófehér liliomcsokor tanú rá.
Ültünk a templomban, fogtad a kezem,
ezt soha, soha el nem felejtem.
Templomi áhítat szállta meg lelkünk,
halkan egy imát rebegtünk.
Némán egymás szemébe néztünk,
mind a ketten ugyanúgy éreztünk.
Te megszorítottad gyengéden a kezemet,
s én elgyengülten visszatartottam a lélegzetemet,
hisz világgá szerettem volna kiáltani
az irántad érzett szerelmemet!
Magamban kiáltottam,
ott szíved a szívembe zártam.
Boldogságunk szárnyalt a Duna felett,
szívünknek, lelkünknek ez kellett,
egymást átölelve,
szerelemmel szeretve.
Ezt a napot soha, de soha sem feledem,
s remélem,
hogy a két csillogó szemedet
még sokáig nézhetem.
Én kedvesem!

2023. október 25.