Átölel újra az éj,
a puha végtelenség,
millió csillag vigyázza álmaim,
elvetélt vágyaim.
Kint sír az ég,
s az éjszaka megnyúlt árnyai kísértenek,
körülöttem lebegnek.
Felhőknek könnyei hullanak,
a fák törzsén csillognak,
hófehér gyöngyökként gurulnak szerteszét,
könnycseppjein csillog a fény.
Dörög az ég,
villámok cikáznak,
összerezzen, ki él,
imára kulcsolja kezét,
hisz mindenki fél.
Reszket a megrogyott test,
fáj a szív, a lélek zokog,
mégis szeretetre hív.
Szeretetre, szerelemre,
mely mibennünk él örökre.
Jő a lila ködfátyolba burkolódzott hajnal,
csodálatos madárdallal.
Az ég alja bíbor fényével varázsolja el szemed,
s Te ezt a csodát ámulva nézed.
Oly szép az ég alján a pirkadat,
mikor a hajnali köd lassan felszáradt,
s a nap első sugara a horizonton felénk száll,
és megsimogatja a még álmos arcunkat.
Itt a reggel, ébredjünk vidáman, mosolyogva, boldogan,
hisz új nap kezdődik,
mely számunkra sok csodát nyújt,
hisz a tegnap bánata már elmúlt.
Éled a test, ébred a remény,
mely szebb napot ígér!

2023. október 21.