Te verőfényes októberi Budapest,
Ereidben lüktet az ország.
Láncait ledobva vonul a diákság,
Éljen a SZABADSÁG!
Ezer torok kiált.

Tömeg egyre dagad,
Fojtott keserűség fakad.
Nincs megállás, nincs kegyelem,
Mint kiáradt folyó,
Dördül a tank és a golyó.

Jaj, aki most a tömeg elé áll,
Lesöpri azt biztos halál.
Jelszó : "SZABADSÁG”.
Leng a lyukas zászló,
Forradalmat indít az ifjúság.

FORRADALOM! Szent szó,
Mely elsöpri a megrettent hatalmat.
Vérbe gázolva ül felette diadalt.
Terjed a hír. - Pesten kitört a FORRADALOM.
Hanyatt-homlok menekül a hatalom.

A vidék, mint alvó bomba,
Robbanva csatlakozik a forradalomba.
A szabadság édes mámora
Csókot lehel az elesettek homlokára,
S győzelem mosolyával mennek a halálba.

Jaj a szabadság, csalfa remény.
Az ÁRULÓ senkit nem kímél.
Dühödt erővel törnek utat az oroszok tankjai,
Romba döntik Budapest szép házait…

S jön a hosszú tankáradat,
Nincs vége sehol.
Dübörögve remeg a föld a tankok alatt,
Nincs kegyelem, nincs megállás,
Azt hiszik, SZUEZ a végállomás.

Vége, mindennek VÉGE.
Ezrek jajdulnak az égre.
A SZABADSÁG égi madárként elszállt,
A hatalom vérbosszút kiált.
S jaj neked édes HAZÁNK, Magyarország!

Mosonmagyaróvár, 2006. október 23.