Magány sétál az estek lucskos haván,
Reszketve didereg a szürke hajnal,
Csontszáraz ágon hallgat a madárdal,
Szégyenében olvad a tél is talán.
|
cs 02/02/17
Dáma Lovag Erdő...
Felragyogott a nap az ég peremén
Mégis fagyos tél van, hideg tél
Kemény jégpáncél takarja a tavat
Hollók kárognak fákon, s alatt
|
Ó, az íj kecses, néma
gyilkos, kifeszült ideg.
Úgy lő a nemes célra
nyilat, mint fagyot hideg.
|
|
sze 02/01/17
Mezei István
Remete sors csalfa illúziója
Rászed, majd gépekhez láncolod magad,
Csak vibráló képsor, hazugság marad,
Ujjaid vonzza a klaviatúra.
|
sze 02/01/17
somogybarcsirimek-.
Ha újra rügyeznek majd a fák
mézillatú virágok nyílnak,
elindulok pompázó réteken át,
hogy gazdája légy virág csokornak.
|
Ó, a nő örök Éva,
paradicsomi kertész –
hívja az ördög néha:
almája szerinte kész.
|
k 01/31/17
Dáma Lovag Erdő...
Tombol a tél, fákon, ágon
Hó takaró ül a tájon
Ereszen a hosszú jégcsap
Folyó, tó mind befagy
|
Az idei tél hidegebb az elvártnál,
Megfagy a hajléktalan, de meg nem hátrál,
Igaz, hogy sokaknak meg kellet fagynia,
De éljen a Szent Magyar Burzsoázia.
|
k 01/31/17
somogybarcsirimek-.
Csak még egy éjszakára – még egyre
gyere vissza úgy mint akkor régen,
mint amilyen voltál azon a mozgó
karcokkal teli fekete-fehér filmen.
|
Hideg még a táj,
minden fa vacog,
hajnali fényekben,
a szél még dadog,
|
Ó, a férj házias vad,
szoknyától bűvölt őslény,
bár időnként kiakad,
ha rágja különc önkény.
|
A költő lelke az nem halhat meg soha,
Hiszen a szívekben él, mint örök remény.
Testét, ha föld nyeli, s férgeknek száz foga
Tépi, ő mégis él, mégis, mint költemény.
|
h 01/30/17
Juhászné Bérces...
Szomorú tapasztalatok az internetről
Olvasom a kommenteket...
|
h 01/30/17
Dáma Lovag Erdő...
Köszönöm a fényt, a napot
Az augusztusi hullócsillagot
Az érzést,hogy veled vagyok
|
Ó, a kör a teljesség
tökéletes zártsága,
a végtelen benne szép –
|
h 01/30/17
somogybarcsirimek-.
Sok – sok cseppből áll a tenger
így együtt mily hatalmas,
nem úgy mint az egyedül kószáló
|
Ó, a bú: bánat öccse,
szinonima szomorka –
bú bánattal karöltve
az abszolút mogorva
|
Almafa virága
néz a napsugárra,
napsugárra
ha néz,
piros pozsgás
lesz az ég.
|
v 01/29/17
somogybarcsirimek-.
Csak Te adhatsz választ
tárod fel lelked szépségét,
addig Én hallgatok szavammal
de majd leírom belsőm szépségét.
|