szo 03/18/17
Mezei István
lázadva, bele törődve…
Már megengedhetem magamnak
hogy végre önmagam maradjak.
Isten, ember keze munkája
együtt bennem ősi mintára.
Vonatra ülök üres zsebbel,
gazdagságomhoz arany nem kell.
|
A széttépett hazát elfeledhetjük-e?
A feledés, lehet az elhallgatás bűne?
Miért, mért mérte ránk így a sors?
A háború, az nem a mi bűnünk volt.
|
Tavaszi fények zuhatagában
kis patak csobban, ébred a táj.
Ébredő tájon madárka dalol,
madárka dallal vár a határ.
|
Viharvert történelmünk legszebb napja ez,
A vér nélküli forradalom örök emléke lesz.
Mit feltámadt eszmékből életre hívtak,
Reformkor nagyjai nyomán a magyar ifjak;
|
sze 03/15/17
Dáma Lovag Erdő...
Tél még kopogtat az ablakon
Fúj a szél,robog a tájon
Szívem szorít fájón
Nem engedlek el!
Ahogy a madár az ágat
Majd tovább repül
|
„Talpra magyar!” – hangzott egykor dicsőn a szó,
S egy egész világon süvöltött végig az.
„Hí a haza!” – mert a harc magyarnak való.
Szabadság! S hogy mi az, oly kevés érti ma.
|
Szonett 60.
Ne félj, akkor is eljön majd a reggel,
Sugarában fürdet szürke vizeket,
A sötétért mindig mosollyal fizet,
Szeretettel csókol, és lágyan ölel.
|
k 03/14/17
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a napsugár
Virágba borultak a mandulafák.
Így köszönt Nemzeti ünnepünk ránk
Más ez az ünnep!
Mint, mikor hóviharral tört ránk
Magyarok Istene figyelmeztetett
Bajban van hazánk!
|
I.
Kinek a bűne az újkori bevándorlás?
Kinek a bűne, hogy szétvernek államokat?
Kinek a bűne, hogy Ázsia, népe menekül ide?
Európa kultúrája végleg elvész a semmibe.
|
h 03/13/17
Juhászné Bérces...
Látom az ég csillagösvényén.
Imbolygó léptekkel bár, - de jár.
Vonszolja rákövült keresztjét,
kilencvenhárom és fél év terhét.
Hatalmas, átláthatatlan kapu előtt áll.
Megérkezett... bebocsátásra vár.
|
h 03/13/17
somogybarcsirimek-.
A por nem hagy nyomot az úton
lópaták dobogása a mélybe dübörög,
hőseinkre nagy elődeinkre emlékezzünk
így valahogy márciusban mikor eső csöpög.
|
v 03/12/17
somogybarcsirimek-.
Erősen markolom a tollat
kint üvölt a böjti szél,
szép Asszonyom te kedves
ezen írásom neked beszél.
|
v 03/12/17
Bársony Róbert
Korlátra tekert paplanfoszlány,
Kandelláberen lógó lepedődarab,
Ajtón is ruhád pihen,
Fán egy jelvény és egy kereszt,
|
szo 03/11/17
Bársony Róbert
Tanítanálak számolni, írni, olvasni,
Sétálnánk fel a kanyarban a dombon az út szélén,
Mondanám a számokat, összeadnánk,
Hoznám a kenyeret neked, mint rég,
Leveleddel sietnék megint a postára,
Ott áll még a posta és a postaláda.
|
szo 03/11/17
Lénárd József
Ha uralkodni akarsz, a népen
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.
|
szo 03/11/17
Dáma Lovag Erdő...
Hetvenharmadik születésnapom
Vártam reménykedve:
Hol örömmel, hol keseregve
Hetvenhárom tavaszt
Adott eddig az Isten!
Hol zord időben, hol virággal,zölddelve
Hol boldogot, hol reményt vesztve!
|
Első rész
Ezerkilencszázötvennyolc nyarán
Halason vajúdott velem anyám.
Úgy látott meg engem a napvilág,
hogy még nem talált bennem sok hibát.
|
szo 03/11/17
Juhászné Bérces...
Kínjaid pihenni tértek,
ráncok fájdalma kisimult,
léted éjjeltől már a múlt.
Arcod nyugalmat tükröz,
Rózsafüzér gyöngyszeme
|
szo 03/11/17
somogybarcsirimek-.
Percről percre – óráról órára,
múlik zakatolva a távolodó idő,
a látóhatár mint egy tollvonás
fákból növekszik a leendő erdő.
|
A Ladányi szűrnél nincs szebb a világon.
Könnybe lábad szemem díszeit, ha látom.
Reánézve, mintha tarka réten járnál;
Meg is lehet állni egy-egy szép virágnál.
|