./Első világháború emlékére/

fekete égen fekete nap
fekete árnyak az ég alatt
fekete mosoly fekete száj

...egyedül vagyok, mint sajka a tengeren...

Pünkösdi virág. Tükrében látom, ott vagy 
mögötte, szekrény tükrében árnyként. 
Nem vetted észre a Hold földi mosolyát. 

Hajnali dér színezi a fák levelét
Arany szőnyeget terít az útra
Vadász csapat az erdőn kürtjét fújja

Úgy fogtad tegnap a kezemet, 
Pont úgy, mint mikor gyermek voltam,
Mert figyelted minden léptemet,
Tudtam jól, hogy hozzád tartoztam.

Beköszöntött a szeptember 
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret,száll a víg ének
Hegyoldal,domboldal visszhangzik
szebb így az élet

Kinézek az ablakon--
a domboldalon
már színesednek a fák.

Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,

Az augusztus teraszán ülök
arról hegedül bölcsen egy tücsök
hogy a körforgás végtelen örök
lágyan ciripel szépen és halkan
ismerős kedves nékem e dallam

Fúj a szél, hideg támad
Eső esik, nincs kabátod
Te szegény, úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső

Cél nélkül, csak úgy barangolok. 
Hajamon szaltót vet a fény.
Magamnak már nem parancsolok,
Megyek az álom ösvényén.

575575 

Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.

Verőfényes napsütés volt,
Szikrázott fenn a kék égbolt,
Ketten ültek ott a padon
Egy szép júliusi napon.

Álom ring egy csillagon,
rád tekint az ég,
csöndre hajló utakon,
fény a mindenség.

Ó Istenem hallgasd meg fohászomat
Védd meg magyar néped,hű alattvalóidat
Mert elszabadult a borzalom pokla
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat
 

Süvít a szél nyugat felől
Álmodtam én szeretetről
Álmaimból felébredtem
Elfújták a szelek az emlékem