...hozzád...

Főúr volt nekem  kérem életem,
Jutott benne gyönyör, szép szerelem,
Kísért az ifjúkor bohósága,
Néha még el-elkísér a mába,
Velem volt a meglett kor dölyfössége,

Sosem volt barátom, csak az Édesanyám,
Nem is kellett és nem hiányzott soha más...
Sosem lesz barátom, mert elment nemrég már...
Nem is kell a barátság, az élet filmje áttekintve már.

Tizenhat volt, és én harminchét,
Igazi, bolondos kis kamasz,
Csak bontogatta szárnyait még,
Száját sosem hagyta el panasz.
 

pályázatra

A Föld vakvágányra tért

A Föld vakvágányra tért
Sebesen fut a vég felé
Sikítva kiált a nép
A veszedelem mindenkié

Vére hull a magyar népnek,
kihunynak az ősi lángok,

...barátság...

Nem tudom van- e barátság,
vagy csak képzelem.

Fenyőágra hópihe száll,
nagykabátot ölt az ég,

Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok ,hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága

A múló nappalok egymásután, 
foltokat varrnak a földi ruhán.
Az ősz ceruzája kiszínezi.
Sok lett a levél, s az avar teli.

Háromezer lábnyi magasban fenn,
Buja-zöld, vad erdők árnyékában, 
Pihen e csodás és mély tengerszem,
Örök szépség állandóságában.

Képzeld el hogy:
az Ég a Föld,
minden zöld,

Aradi koszorú
nemzeti bánat!
Halomra emelt obeliszk
messzire kiálthat!