Őstenger párás melegéből,
ködös ismeretlenségből,
az első, egysejtű szűztől indult--
nem kérkedve ugyan, de elindult
millió éves, életkísérő útján.

Hajnalban kidobtam Édesanyám gyúródeszkáját,
Készítette rajta a pogácsákat évekig serényen,
" Robi egyél , Robi egyél ! " - ezt ismételgette végtelen.

Kifut lassan ez az év is,
Szívszorító a harmónia és a napsütés.
Varázslatosan illatos tájon,
Falevelek borítják a víztükröt.

Körös-körül gyermekhantok,
két-három hetet,évet élt,
apró, kocsiny  lelkek,
Bucikáét is végre meglelem
és hosszasan beszélgetek vele.
Idén elment az Édesanyánk,
ha lenne feltámadás,
hová is mehetnél haza?

Aszkétahajlamú, koplaló szabadság,
az ország egy szétzavart szanatórium,
mákony után tántorgunk városon, falun,
mit kezünkbe adtak, töklevél, nem virág,
az aljasság, a gőg jutalma hatalom,

Kötéllel a nyakában
Láncot a lábára
Traktort elébe
Legyen-legyen vége
És száll a szikra

Volt egy kis vörös párizsi kokott
Ki éjjel-nappal csókokat lopott
Szeretőit váltogatta
Szépségét így elkoptatta

575575

Mindenkinek a lelkében őrtorony van.
Visszatekintve magát szégyelli,
vagy magasztalja? Madár is ezt károgja

/1956.emlékére/

A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel

Egy sárgult fénykép került a kezembe,
Anyám, Apám sétál a rengetegben,
Vagy csak a szélén üdén, fiatalon,
Miben reménykedhettek nem tudhatom.

...mi ketten...

Csak mentem kiszabott utamon
Egy októberi ködös nappalon
A köd fehér subáját terítette a tájra
Bekúszott az erdőbe, rászállt fűre, fára

Olcsó a mész is, olcsó a vér is, ha nem olaj.
Egy idő óta pénzbe markoló váltás anyja szül
új világrenddel kódolható szülöttet
--nézi múlt átkával pecsételt gyermekét a rendszer,
és rájön, hogy ez is mint a többi torzszülött.

...Apu! Elnyelt a végtelen...

Mosonmagyaróvár.1956.okt.26./

Mint ,ha megint látnám
Régi színben tündökölni
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni
Nem talált rá azóta senki 

Szonett 92.

Fonnyadó bőröd, nekem most is bársony,
Leheveredek zizegő almodra,
Estém a szerelmet Veled álmodja,
Eltakar minket a rőtszínű vászon.

5755775

A haldokló nyár zöld színeit átfesti 
a csipkés hideg, s leveleivel 
ág is didereg  Mesél a halott nyárról.