Mintha Liszt rapszódiát hallanék!--
madárhangban szél zenéje kísér.
Körülöttem mindég ilyen a vidék,
mint örök-járó, hangos lemez--
|
cs 11/12/15
Dáma Lovag Erdő...
/A nagy menetelés !!! 2O13.1O.27.!/
|
Ajándékot kaptam én ezen a héten,
A napsugarat, fényt nem is reméltem.
Kinyílt most felettem a szelíd pannon ég
A csüggedő halandó mereszti szemét.
|
cs 11/12/15
Lénárd József
575575
A zöldből sárga már a fának ruhája
Mindegyik levél egységét bontja
egyedül s a fa újra egy évvel vénül.
|
sze 11/11/15
Juhászné Bérces...
Új csillag az égen,
könnyes szemmel nézem,
vajh', hogy ábrázolnád,
ezt egy szép festményen...
Gábriel József festőművész emlékére
1952 - 2015.november 10.
/Osztálytársak voltunk középiskolában/
|
...neten még létezem...
|
Egyszer, valamikor nem is oly régen,
Erdély varázslatos, szép rejtekében
Élt Fazekas Eszter, csodaszép leány,
Szürkészöld szeme, mint mérges óceán,
Karcsú termete, mint az ezüstfenyő,
Amely a Szármány-hegy oldalában nő.
|
...keresgélem a szót...
|
Ha a Holdvilág fürdik,
éj tengerében úszik,
fényudvart ragyog, szikráz,
sziporkázza a gyönyört.
|
Reggelre fagykorona
borítja be a fákat,
S az álmos napkorona
Már nem mesél csodákat.
|
v 11/08/15
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt,s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról
|
szo 11/07/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó hol a dal mostanában
Hol a szép dal áradása
Mint a tenger suhogása
Közös dal hova szálltál
Otthonra te nem találtál
|
Lágy szellő suhan át a nyírfasoron,
Gyönyörködöm a szabolcsi tájban.
Megszoktam a szemembe verdeső homokot,
Otthon érzem magam Szabolcsban, Szatmárban
|
Apró mécsek pislognak, s őrzik álmukat.
Gyászuk néma volt, elrejtve titkukat.
A hallgatás mélyen befedte nevüket.
Hallgat a múlt, s nem őrzi tettüket.
|
Átdolgozott versem, de sajnos aktuális
|
cs 11/05/15
Dáma Lovag Erdő...
/Máté Imre a Rábaközi Sámánok utóda/
Unokabátyámtól,az 56-os Szabadságharcostól.
|
sze 11/04/15
Mezei István
Ezüstösen fehér az éjszaka holdja
Egy olajfa pihen gyanútlan alatta
A káromlást szép szavakká szelídítem
Ezt diktálja kéri viaskodó hitem
A harag felsebzi az éj puha mellét
|
Fél évszázados aktahegy őrizte sötét titkok…
Hatalom fékezte, mélyre ásott, eltemetett jogok!
A megtorlás poklának legmélyebb bugyraiban
Rejtőzködő, szunnyadó történelem homályában
|
sze 11/04/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó szent Forradalom !
Kérész életű virága
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba
|
sze 11/04/15
Juhászné Bérces...
A falun túl nyugat felé,
Elindulok estefelé.
Utat mutat a lemenő,
Arra a régi temető!
|