Fényárban úszik a halottak kertje,
Itt leszel én is nemsoká temetve,
A múltunk jelene az emlékezés,
Születés, élet, szenvedés, temetés,
A sírok között sétáló rokonok,
Velük együtt én is egy bolygó vagyok,
November rózsája reszket kezemben,
Tüzet csiholok, hogy mécsesem égjen,
Szeretteim, földben, fűben és fában,
Kicsorbult fejszémet, jaj, mibe vágtam,
A jövő halk terv, sápadt fantázia,
Melankólia, meg kell majd halnia
Mindenkinek, mért is lettem, szerettem,
Valami fájón most megpattan bennem,
Hallgat mélyen a halottak nagy kertje,
Hiába fényárban fekete teste,
Az árnyak közt libbenő kis gyertyafény,
Kövekről kövekre szökik a remény,
Jobb lesz, ha máskor csak magamban jövök,
Tán átjár majd, mi mulandó, mi örök,
Amikor néptelen e nagy temető,
Egy rózsaszál velem, meg a Teremtő.
2018. nov. 2. Halottak napja