Gyorsak, és szét robbannak a percek,
szilánkokká törve jajdulsz belé.
Jajgat benned a gyermek,
hogy van indító kezdet,
de nincs út visszafelé!
|
Amíg én lázadtam, addig Te tűrtél,
engem fájdalom kínoz, Téged annak
hiánya vitt a halálba, és a tél.
|
Itt vagyok, nevem Marmaduke,
Származásom, dán dog, mint tudjuk.
Kicsi vagyok, vagy esetleg nagy?
Ez attól függ, te mekkora vagy.
|
Csak egy volt a sok százezer közül.
Talán nem is volt annyira fontos?
Két nagy vaslemezt szorított fölül,
És a szorítása hajszálpontos.
|
Lombos fák alatt álltam,
hallgatott a barna ég,
a vén estét csodáltam,
s a nyár keblén estikék
üzentek át hozzám.
|
Öreg fák mesélnek, hallgasd susogó neszüket!
Gondolatok, s szelek szárnyán száll ma az üzenet.
Színesedő lombok, aranyban játszó, hulló levelek,
Ifjúságról, vágyakról, s forró tavaszról mesélnek.
|
sze 11/18/15
Bársony Róbert
Sárgul már világunk, ékei komorak,
Minden felé csak giccsek virítanak,
Pusztulás, elmúlás, tépett értékek,
Bármerre jársz is, a szél szabdalja szét a léted.
|
sze 11/18/15
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap az égen
Vad szél hajlítja a fákat
Születésnapod mit üzen a mának?
|
/S/uttogó alázat.
/Z/avart pillantás.
/E/nyelgő igézet.
/R/eszkető féltés.
|
A postás hozta. Bélyeg helyett falevél
volt ráragasztva. De, hogy ki küldte,
nehéz kideríteni. Kibontogattam.
|
Lágy jeleket hagy a porban az ember,
ahogy türelemmel viseli sorsát,
tiszta lélekkel és őszinte szívvel,
hiába lassul lépte, görbül a hát.
|
Most újra álmodom tavaszom, nyaram,
az emlékekkel, magamat és arcom
a nap elé tartom, és őszi dallam
libben át a szívemen, úgy hallgatom,
|
Rovással élő kopjafára véssük
a jelent kísérő percek énekét,
hírünket rőzselángok jelzik még--
tisztán ősi dal zeng felénk zenét.
|
v 11/15/15
Dáma Lovag Erdő...
Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyet hullajt az ég
Nem mossa azt le soha
Áldozatok vére kiált Istenért
Lobban a gyertya,értük ég
|
szo 11/14/15
Juhászné Bérces...
Aranysárga könnyét
ontja már a nyárfa,
vigasztalja napfény
langymeleg sugára'.
|
szo 11/14/15
Dáma Lovag Erdő...
/Sopron-i emlék /
Őszi avar teríti a földet
Ragyog a nap,sétálni megyek
Velem van a magány
Hű társam,nem hagy engemet
|
szo 11/14/15
Mezei István
Megöregszel, a világ fiatal marad,
elköltöznek és jönnek az új madarak,
dalokat hoznak neked, vidám éneket,
elgondolkoztatnak, és megbékítenek.
|
Csillagok alatt alszik a rét,
az égbolt dúdol valamit,
talán csak egy kis semmiség,
talán ringatja angyalait.
|
p 11/13/15
Dáma Lovag Erdő...
/Badacsonytördemic/
Ünnep volt a faluban
Szent Mártonnak napja
Libasült nem gágogott már
A kemencében az udvarban
|
Úgy történt vala, egyszer, elég régen,
László király uralma idejében,
Kunok támadtak Torda határában
Ellepték a tájat lóhalálában.
|