Megnőttél, rád nézek, boldog vagyok
Büszkén ragyogsz, mint a csillagok
Születés napodon én is köszöntelek
Távolság miatt nem ölelhetlek

Gyerek voltam, s mindenem volt a könyv –
kevés mosoly, tengernyi ócska könny:
kamasz álmaim sufniba zártan –
csak paplanom alatt kiabáltam.

Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!

Közhely, elcsépelt fogalom ma, meglehet,
Mégis mindenkinek a hiánya hogy fáj,
Ha otthonunk már egy rozsdás vaskerevet,
Erőtlen kezünk csak ürességet talál,
Ha itt lesz a halál.

Ma éjjel szétromboltam
az összes feltörő álmomat,
így akkor a hajnali ködben
elvesztettem visszatérő utamat.

Decemberi zord napon 
Kinéztem az ablakon, 
S ha nem látom, nem hiszem, 
Rigó fürdik a vízben. 

B ánat ne érintsen
O k nélkül ne fájjon
L egyen jó a sorsod
D erűd lanton játszon
O ldódj fel örömben
G azdagon szegényen

Üres az égbolt,
csupaszok az ágak,

Az én Édesapám egyszerű ember volt, 
Melegszívű, szerény, aki házasodott életének delén. 
Ifjú arcát ezért csak fényképről láttam, 
Társai körében vidámnak találtam. 

Nyugati szél hajtja a felleget
Nagy hózápor közeleg
S a felhő áldása leszáll a tájra
Betakar mindent a hó fehér subája

A leggorombább cudar időben,
tavast varázsolsz szívemben,
lucskos ködös borongós őszben,
vagy a hóval takart télben.

Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő
Díszbe öltözött
Hísz a Karácsony eljő

Megoszt engem az álom
sebzettek az éjszakák,
már nem várt vendég vagyok
mint a kinn felejtett ruhák.

"Anya ne sírj
letörlöm a könnyedet"

                                    / Mert mi maradunk /

Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok

Meddig döcög még velem a vonat,
És hány megálló van még hátra,
látok e majd új, kedves arcokat,
találok e még igaz, jó barátra?

Messzire mennék,
ki tudja merre.