Így-
kezdem,
kifejteni amit,
most leírva gondolok.

Nappal is ha néha rám tör,
az a furcsa éjszakai álom,
mikor árnyék borul körém,
csakis a szórt fényt látom.

Körül úgy ölel egy zárt,
ámbár határ nélküli világ,
hogy az ott megtörténteket,
bele keveri a jelen valóság.

Nekem – ez egy külön fészek,
egy piramis, melyet így építek,
csúcsa csak egymaga a Jóisten,
az alapok azok, miket én bővítek.

Szándékom sohasem, az hozzá felérni,
csak fogadjon el, mint tanítványát nevelni,
ahogy ember alkotta lényét, e világba illeszteni,
ekkor majd közösen, Őt becsülni és örökké szeretni.

Írta-Varga István-Barcs.2017.