Emlékszem – patkó alakú volt egy tavad,
ott lent Zátonynál, a szakadék alatt,
ahol hatalmas ős fák fogják, az omladékokat,
az Ős Drávának vize, mint horgásztó maradt.
Mély sötét vize, harcsái fenéken tanyáznak,
termetükről mesék, legendák szállnak,
nyáron fák bokrok, zöld színben pompáznak,
ám ősszel, mind tarkán semmivé vállnak.
Látni a szépségét, nem csak festőnek szemével,
ám ő biztosan maradandót alkot ecsetjével,
szinte hallani a szárnyasok, hangos ricsaját,
széltől zizegő nádasnak, szaggatott muzsikáját.
Írta-Varga István-Barcs-2017.09.08.