Zuhog a szomorú őszi eső
Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve
Az eső csak egyre esik
Mint, ha az égbolt a földre költözne
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette

S jött az ősz esős vad iramba
Tájat száz színűre festve
Mint, ha sietett volna
Egy évszakváltó találkozóra
S nincs már dal, sem madár szólam
Madaraink messze szálltak
Messze földre útra keltek, napsütésre vágytak
Búcsút intve e szomorú esős tájnak

Most néma csend van
Tücsök hegedűjében is elszakadt a húr
Ablakomon esőcsepp koppan
Felhő, s a szomorú magány az úr 
Szívemet kabátommal takargatom
Ne fájjon ez az elmúlás, az ősz oly nagyon
Csendben megyek, ahogy elsuhant a nyár
Nem búcsúzok, mert búcsúzni fáj
Elmegyek, ahogy lehull a levél
Letépi ágról az őszi eső, s elfújja a szél
Búcsú nélkül, s emlék volt, hogy szerettél

2O14.O9.12.Mosonmagyaróvár.